Botka Ferenc (szerk.): Mérlegen egy életmű. A Déry Tibor halálának huszonötödik évfordulóján rendezett tudományos konferencia előadásai, 2002. december 5-6. - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 12. (Budapest, 2003)
Vasy Géza: G.A. úr X.-ben - és nálunk
Azon is gondolkozhatunk, hogy miután 1956 őszének reményei nem valósulhattak meg, Déryre pedig sötét börtönévek következtek, később például a Niki harmadik, 1967-es kiadása alkalmából2 miért nem keresett az író újabb mottót. Úgy vélem, nem a Kádár-kor apoteózisát kell látnunk a második mottó véglegesítésében, bár kétségtelen, hogy a börtönből szabadult író saját sorsában is megérezhette, átélhette a konszolidációt. Tacitus szövege olyan rezignált reményt fejezett ki, ami eléggé általános volt Magyarországon a hatvanas években. Ugyanakkor a tizenöt év emlegetése véletlenül egybeesik az 1945 és 1960 közötti évek számával, s ezalatt bizony nálunk is sokan „az uralkodó kegyetlenségének estek áldozatul” - bár itt két személyre kell gondolnunk uralkodóként. S alighanem azért a folytatásért is kedves lehetett az író számára ez a Tacitus- szöveg, amelyet ugyan már nem idéz, de nyilvánvalóan ismer, s amelyet a börtönévek után szinte személyes vallomásnak is tekinthetne: „Mi meg egynéhányan, akik hogy úgy mondjam, nem csak a többieket, hanem önmagunkat is túléltük, annyi évet vesztve életünkből, amennyi alatt az ifjak a vénséget, a vének pedig az emberi élet végső határát érik el, némán tengődtünk.” Egy régi olvasó A G.A. úr X.-ben 1964 tavaszán jelent meg. Június elején Vácott, egy sorkatona a laktanya udvarán felállított rádióállomáson teljesített ügyeletes távirászi szolgálatot a „szovjet forgalmi rendszeriben. Sok volt a szabadideje, s eközben Déry Tibor új regényét olvasta három napon keresztül. Ismerte már a Felelettt, a Nikit, elbeszéléseket. Ez a regény más volt, nagyon más, s - nincs rá pontosabb szó - magával ragadó. Ez a laktanya talán egy kilométerre feküdt a váci börtöntől. Az a régi olvasó nem tudta, hogy a regény jelentős része éppen ebben a börtönben íródott, de a börtönlégkört is megidéző regényvilágra a laktanya zártságában könnyű volt ráhangolódni. Úgy emlékszem, naiv, de lényegi megértésről lehetett szó. Emlékszem, hiszen az a régi olvasó én voltam. A mű keletkezése Déry Tibort 1957. április 20-án tartóztatták le. Meg-megújuló reményei ellenére mégis rendeztek írópert. A tárgyalás október 15-én kezdődött, s november 13-án hirdették ki az ítéletet, amellyel Déryt az „államrend megdöntésére irányuló szervezkedés vezetése miatt” kilenc évre ítélték. Letartóztatásától kezdve 1958. május 9-ig a Fő utcában tartották fogva, csak ekkor szállították át a Kozma utcai Gyűjtőfogházba. Nem sokkal később, június 5-én meghalt - 96 évesen - az édesanyja, akivel, mint ez meglehetősen közismert, nem közölték fia letartóztatását, hanem valódi és fiktív levelekkel azt a látszatot keltették, hogy külföldön vesz részt filmjének forgatásán. A jószándékú félrevezetés fordítva is működött: Böbe, Déry ________________________________________________________''Pani (friza. 2 Theokritosz Újpesten. 109
