Botka Ferenc (szerk.): Mérlegen egy életmű. A Déry Tibor halálának huszonötödik évfordulóján rendezett tudományos konferencia előadásai, 2002. december 5-6. - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 12. (Budapest, 2003)
Vasy Géza: G.A. úr X.-ben - és nálunk
'Dani Qizii felesége hónapokig nem közölte a szomorú eseményt. Erre csak egy 1958. november 3-i levélben került sor, ezt 11 -én egy beszélő is követhette. Déry Tibor legközelebb november 26-án írt - írhatott levelet. Ebben olvasható, hogy „Egy szatirikus, fantasztikus regényt kezdtem írni. Lelkileg egyre nehezebben viselem el a fogságot, a remény tartja bennem a lelket.”3 Megszakításokkal ugyan, de börtönévei alatt Déry mindvégig dolgozott íróként. Adat nincs arra, hogy a G.A. úr X.-ben milyen előzmények, tervezések során kezdett formálódni. Általánosságban nyilvánvaló, hogy a marxizmusban és a szovjet típusú társadalomszervezési gyakorlatban való mély csalódottság a fő formáló elv. Az is könnyen belátható, hogy az alkotó szerette volna a börtönélet tapasztalatait is megragadni valamilyen - fogvatartói által is elfogadható - formában. A lelkileg - is - nehezen elviselt fogság elleni szellemi és egyúttal érzelmi tiltakozás lehetséges módja volt a regényvilág megalkotása. S elképzelhető, hogy a végső lökést - vagy akár a hirtelen támadt konkrét ötletet is - az édesanya halálhíre adta meg. Kegyetlenül kemény számvetéshelyzet volt ez: a társadalom- és létfilozófiai szinten addig is sokrétű válsághelyzetet ez is mélyítette, a magányérzetet még végletesebbé tehette. A készülő regényről a következő hír a Böbéhez írott 1959. január 9-i levélben olvasható: „Ami időt s erőt most munkára tudok fordítani, azt az új regényem foglalja le, mely jobban érdekel, mint a darab, gyakran el is szórakoztat, néha még meg is tud nevettetni. Körülbelül 100 nyomtatott oldal van meg, lassan megy, de azért zötyög előre. 300 oldalra tervezem, de nem itt szeretném befejezni. Műfaja? - meghatározhatatlan, egy szatirikus lázálom.”4 Nemsokára Franz Kafka Der Prozess (A per) című regényét kérte az író a feleségétől, s azt január 27-én, egy rendkívüli beszélő keretében meg is kapta.5 Legközelebb a március 8-i levél említi a regényt: „A regényem egyenletesen halad, a felével megvagyok, a nagy vastag füzetnek, amelyet beküldtél, a fele megtelt. Épp ma végeztem megint egy fejezettel, a 10.- kel.”6 Ekkor körülbelül 110 napja dolgozott Déry a regényen, s még két hónapig, május 13-ig tartották a Kozma utcai börtönben őt és a többi 56-ost. A regényírásnak ezt az időszakát - talán teljes egészében - Kosáry Domokossal egy cellában töltötte a kórházi részlegben. Kosáry emlékezése szerint neki azt mondták, hogy „valaki, egy értelmes ember, nem tudja az egyedüllétet elviselni, s ezért van szükség arra, hogy társnak odamenjek”.7 Kosáry megjelenítette a cellát és a napirendjüket is: „Ez a kórházi helyiség valamivel kényelmesebb és nagyobb volt, mint korábbi cellám, alakja hosszúkás, körülbelül két és fél méter széles és négy-öt méter hosszú, már majdnem szoba nagyságú. A két ágy a hosszanti falak mellett állt, egymással párhuzamosan. Mi napközben az ágy szélén ültünk, én az egyiken, az ajtótól jobbra, ő meg a másikon, az ajtótól balra, s a térdünkre helyezett papíron írtuk a dolgainkat. (...) 3 Három asszony. Déry Tibor levelezése feleségeivel. 1995. 134. levél. 4 Uo. 138. levél. 5 Uo. 131. levél. 6 Uo. 134. levél. - A regény végül 24 fejezetből áll. Az 550 lapos első kiadásban a 243. lapon végződik a 10. fejezet. 7 Kortársak Déry Tiborról 1994. 71. - Kosáry előtt Kovács István vezérőrnagy volt Déry cellatársa, de őt perújrafelvétel miatt elvitték. 110
