Botka Ferenc (szerk.): A Petőfi Irodalmi Múzeum évtizedei. Dokumentumok, írások, vallomások - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 11. (Budapest, 2000)
„Ha nem volna, fel kellene találni" - E. Csorba Csilla: Emlékképek - Múzeumi köszöntő Berekméri Zoltán (1923-1988) fotóművészre emlékezve
minden pontjára. Ha a fotói hátoldalán lévő pecséteket végignézzük, Amerika, Dél- Afrika, Uj-Zéland kiállítóhelyei éppúgy szerepelnek rajtuk, mint kontinensünk nagy városai. Sikereiről számos fennmaradt oklevele, újságcikkek, levelekben tett említések tanúskodnak. A kísérletezés, az igényesség, a konzekvens precizitás, a bele nem törődés jellemezte fotóművészi tevékenységét. Fotói a csend, a nyugalom, a hosszan kivárt megfelelő pillanatok, a melankólia lenyomatai. Az 1940-es, 50-es évek szegényes körülményei között, amikor rossz minőségű a fotópapír, szemcsés a negatív, rossz a vegyszer - ha egyáltalán kapni lehetett, rendkívüli szellemi-lelki energiát kellett összpontosítania a magas színvonalú munka megalkotásához. Az 1940-es évektől fényképein megjelenő témák, a tájrészletek, az idő, az évszakok változásainak kitett természet, az élet köznapi pillanatainak rögzítése, csendéletszerű kompozíciók egész életén át végigkísérik. A hirtelen jött sikerek - kis túlzással az 1950-es évek első felében már világhírnév - az egyik oldalon és a kisvárosi postatisztviselő kisszerű élete a másik serpenyőben, feldolgozhatatlan lelki terheket ró az amúgy is érzékeny, beteg idegzetére. Sikereinek - különösen külföldön - záloga lehetett a szakmai kérlelhetetlenségen túl az is, hogy témaválasztását nem a pillanatnyi divat, az érvényesülés politikai mozgatórugói szabályozták, hanem a motívumban meglelt művészi hatás kifejtésének belső szükséglete. Hullámvölgyek, rövid boldog periódusok, depresszió, egyre több alkohol és viszonylag nyugodtabb alkotóhónapok váltják egymást életében. 1956-ban a Magyar Fotóművészek Szövetségének lesz alapító tagja, 1958-tól a Petőfi Irodalmi Múzeum munkatársaként dolgozik. Múzeumi fényképész - e foglalkozási kategória magában foglalja a mesterségbeli tudást, a műtárgyakkal való szoros kapcsolatot, intelligenciát, a holt tárgyak élővé, az események időtlenné varázslását. A múzeumokban dolgozó fényképészek a dokumentálás mesterei, a szükségszerű elmúlásnak kitett tárgyak, helyek, események emlékének átörökítői, nélkülözhetetlen háttérmunkások, akik közül a legtöbben a fotóművészet területén is jelentős alkotást hagynak maguk után. Kárász Judit, Bartha Éva neve jut eszünkbe a múltból, Walter Péter, Rosta József alkotásai a jelenből. A múzeum a közös alkotómunka szépségének, a műtárgyakat éltető és azokat a mindennapok egyszerűségéből kiemelő tevékenységnek a birodalma is. Berekméri pillanatszerű felvételeken éppoly hitelesen ábrázolta a kiállításrendezőt, a rendezés pillanatait, mint az elkészült alkotást. A múzeumi fotós Berekméri igazi művészi bravúrja a tökéletes fény-árnyékhatás, a fény kiemelő ereje segítségével keltett drámai feszültség A tragédia című, Madách művét, illetve a róla készült kiállítást megszólaltató felvételen. Berekméri Zoltán múzeumi munkásságát nemcsak a Művészeti tár negatívállománya, múzeumi kötetekben megjelent képei őrzik, hanem az oeuvre-jében töredéknek számító, mégis a múzeummal kapcsolatba hozható művészi kópiáinak sora is. „Gyakran azok a legkedveltebb fotóim, melyek az emlékezés intenzív érzését idézik elő." - írja Helmut Newton ismert amerikai divatfotográfus. Berekméri fotóalkotásainak lapozása az Irodalmi Múzeumban hosszabb időt eltöltők számára az érzések, hangulatok egész sorát indítják el, s valóságos élménnyé sokasítják a képeken látható helyszíneket, pillanatokat. Klaus Honnef szerint „A fotók visszahívják az időt. Eltolják az időrendet, megszakítják a folyamatosságot és torlaszokat emelnek az idő folyamában. A történelem kimerevített pillanata, melyet egy fotó technikailag precíz reprodukáló-képessége jóvoltából bemutat, a múltat új jogához segíti és időszerűsíti. A múlt olyan jelenvalóságra tesz szert, amilyennel csak maga a jelen rendelkezik. De ez a jelenvalóság nem autonóm. Emlékezéssel, fantáziával vagy 107
