Botka Ferenc (szerk.): A Petőfi Irodalmi Múzeum évtizedei. Dokumentumok, írások, vallomások - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 11. (Budapest, 2000)

„A múzeum története nem kis mértékben a kiállítások története" - Vaskályha a kandallóban. Beszélgetés Gulyás Klárával a hatvanas évekről

És hogy kik voltak ebben az időben leggyakoribb kutatóink? Lengyel Dénes vezetésével ezekben az években indult meg a Jókai kritikai kiadás, és e nagy munka szerkesztői, sajtó alá rendezői - Molnár József, Nagy Miklós, Oltványi Ambrus, Zöldhelyi Zsuzsa stb. - rendszeresen bejártak a könyvtárba. Ugyancsak a múzeum volt a centruma a Petőfi kritikai kiadás szerkesztésének, így hát a Pető- fi-kutatók is állandó olvasóink voltak. Kiss József például, noha hivatalosan az MTA Irodalomtörténeti Intézetéhez tartozott, saját íróasztallal rendelkezett könyvtárunkban, s úgy tekintettük őt, mint a múzeum dolgozóját.

B. Visszatérve a Károlyi-palota épületére: milyen egyéb intézmények voltak itt még elhelyezve?

G. Más múzeumok raktárainak helyet kellett biztosítani. Ilyen volt például az úgynevezett „bálna-terem", egy preparált bálnával - a Természettudományi Múzeum tulajdona - az épület Henszlmann utcai szárnyának a végén. Itt voltak azután á „textilesek", az ő raktáruk a Nemzeti Múzeum részlegeként működött. De itt működtek a Budapesti Történeti Múzeum részlegei és irodái is. Mindezen túlmenően szólni kell a lakásokról, a lakókról, Juhászékról, a Fővárosi Képtár egykori portásáról és másokról, akik korábbról itt ragadtak.

B. Ha jól tudom, „ők" a földszinten az egész épület 40%-át foglalták el. - De beszéljünk még a Károlyi-kertben tartott hangversenyekről is.

G. Amikor én idejöttem, még voltak hangversenyek. Lamberto Gardelli, az akkor feltűnt csillag, sokszor vezényelt a kertben. Nagy vonzerő volt; mi a Könyvtár ablakaiból hallgattuk, és így szemből láttuk. Talán nem mellékes megemlítenem, hogy Gardelli feleséget is innen választott, egy szerződéses alapon a múzeumhoz tartozó fotósnőt, aki a Könyvtárból fényképezte, amint vezényelt. Megismerték, megszerették egymást, és házasság lett a dologból.

Elmondanám még, hogy Horváth Márton zenepedagógiai előadásokat is szervezett az épületben. Földes Imre, neves zeneesztéta a modern zenéről tartott - illusztrációval kísért - előadásokat. Behozott zenészeket, és saját maga is játszott, ugyanis volt itt egy zongora is.

B. Melyik teremben?

G. A Könyvtár tükrös előterében.

B. Befejezésként kerüljön sorra Gulyás Klára kiegészítése is, amelyet beszélgetésünk után juttatott el hozzánk.

G. Szóban említettem, de most írásba is adom, hogy Raffai Saroltával, egyik későbbi főigazgatónkkal szemben, aki hajdani rádióinterjújában „döglött halak akváriumának" nevezte a múzeumot, én inkább Noé bárkájának mondanám. Azt tapasztaltam az itt töltött közel harminc év alatt, hogy a tudományos dolgozók jelentős része meghurcolt, megbélyegzett, kirekesztett emberekből verbuválódott: nyílt titok volt, hogy például Baróti Dezső, a szegedi egyetem korábbi rektora, 56 után évekig börtönben ült; munkát és menedéket talált itt Vezér Erzsébet, Szekeres László, Jenei Ferenc és így tovább. Jómagam is örültem annak, hogy befogadtak, ugyanis a férjem 56-os börtönviselt író volt. A teremőrök nagy része is úgynevezett „deklasszált elem" volt. Az egyik idős teremőr hölgyről mindenki tudta, hogy Horthy Miklós közeli rokona. Befogadásuk a Petőfi Irodalmi Múzeum vezetőinek nemes szellemiségét, emberségét, jóindulatát jelezte. Kevés szó esett ezekről a dolgokról, nyílt politizálás itt nem folyt, de a jóleső néma cinkosság egyik összetartó ereje volt a kis közösségnek.

B. Köszönöm a beszélgetést.

68