Botka Ferenc (szerk.): A Petőfi Irodalmi Múzeum évtizedei. Dokumentumok, írások, vallomások - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 11. (Budapest, 2000)
„A múzeum története nem kis mértékben a kiállítások története" - Vaskályha a kandallóban. Beszélgetés Gulyás Klárával a hatvanas évekről
VASKÁLYHA A KANDALLÓBAN Beszélgetés Gulyás Klárával a hatvanas évekről B. Sára Péter után második legrégibb tagja vagy az intézménynek. Pontosan mikor kerültél ide? G. 1962. március 12-től szól a szerződésem. B. Ennek már lassan negyven éve. Visszaemlékezel-e, hogy amikor beléptél az épületbe, merre kellett keresni az igazgatóságot? G. Az igazgatóság egészen másutt volt, mint most. A díszlépcsőről lehetett megközelíteni. Felérve, a főbejárattól jobbra, oldalt a legelső ajtón kellett bemenni egy szűk kis helyiségbe, amelyet titkárságnak neveztek. (Később a könyvtárvezető szobája lett.) Ebből nyílott jobb oldalon a két helyiségből álló igazgatói iroda, ahova utóbb a Károlyi-kiállítás került. B. Viszont, amikor én nyolc évvel később a múzeumba kerültem, akkor az irodák az épület Ferenczy utcai frontján helyezkedtek el. Mikor alakult ez ki? G. Az építkezésnek ez a szakasza Horváth Márton második főigazgatóságának az idején kezdődött, és utóda, Lakatos László alatt fejeződött be, a hatvanas évek végén. B. Ezek szerint Horváth Márton kezdeményezte, hogy a munkatársak irodáit és a főigazgatói irodát az épület egy bizonyos pontjára tömörítsék? G. Mindez kényszer is volt. Ezekben az években rehabilitálták Károlyi Mihályt, és kiállítást kellett csinálni neki. Valószínűleg az özvegye, az elnök asszony mozgatta ezt a dolgot. Kialakították a kiállítást, és helyéről természetesen ki kellett telepíteni a korábban ott székelő igazgatóságot; ez adta az ötletet, hogy a többi irodát és a munkaszobákat is mellételepítsék. Ezenkívül a Ferenczy-szárny végén készült Károlyiné számára egy ideiglenes lakosztály is, hogy ha hazalátogat Franciaországból, legyen hol megszállnia. Lakatos László érkezésekor már állt a lakosztály. Lakatos maga rendezte azt be csodálatosan szép stílbútorokkal, amelyeket az Iparművészeti Múzeumtól szereztek be. B. Milyen volt akkor a Könyvtár, amelynek munkatársa lettél? G. A Könyvtár két nagy teremből állt. Az egyiket folyóirattárként használtuk, a másikban a könyvek és a katalógusszekrények voltak, és ennek galériája is volt. B. A hagyományos „olvasó". G. Igen. Egyébként régi fényképekről látni, hogy hajdan is ez a galériás terem volt a Károlyi-palota pazarul berendezett könyvtára. Mindkét helyiség a könyvek és folyóiratok elhelyezésén kívül munkaszobának is számított, mert a feldolgozó kollégák is ott voltak, és ott volt a könyvtárvezető íróasztala is. B. Mekkora volt ez a könyvtár? G. Sok ezer kötet volt itt, de az állomány jelentős része nem szerepelt a helyrajzi naplókban, mert a Könyvtár akkor még egészen másképp működött. Nemcsak a Könyvtár volt illetékes szerzeményezni, hanem a kiállításokat rendező muzeológusok önállóan vásároltak, sőt a kézikönyvtáraikat is saját maguk szerezték be. Mivel az anyagot kiállítási célra szánták, azokat munkaszobáikban őrizték, így nem került sor szabályos könyvtári feldolgozásra. A vásárlásról csak a gazdasági osztálynak számoltak el. Később, hogy rend és központi áttekintés legyen, a 66
