Botka Ferenc (szerk.): A Petőfi Irodalmi Múzeum évtizedei. Dokumentumok, írások, vallomások - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 11. (Budapest, 2000)
„A múzeum története nem kis mértékben a kiállítások története" - Martin József: „Teremteni új nemzedéket"
Mai rézdomborművek és egy korabeli festmény jelzik - a képzőművészet eszközeivel - a két korfordulót, Világost és a kiegyezést. Aradon, a bitófák tövében kezdődik e kor, s a vége belevész a „boldog békeidők" nyugodt boldogtalanságába. A rézdomborművek - Borsos Miklós nemesen dísztelen alkotásai - híven őrzik a szaggatott, zilált kort: az aradi tizenhárom fejfája, börtönrács, csonkig égett gyertya, átlőtt madár, lánc és lant - tökéletes jelképek. A bénító mozdulatlanságban csak a kétségbeesés szólalhat meg. Láthatjuk mai fényképét annak a kassai börtönnek, melyben a lelkész-költő Tompa Mihály raboskodott, mert leírta a nevezetes sorokat - A gólyához című költeményében: „Neked két hazát adott végzeted, / Nekünk csak egy - volt! Az is elveszett!" Elkobzott Petőfi-kiadás, Madách kétnyelvű útlevele („a nógrádi cs. kir. megyehatóságtól"), a nagy magányos Vajda víziója a tetszhalottról, a virrasztókról - arról a világról ad képet, melyben remény alig adatott, melyben Arany is csak a feladat vigaszát találta: „Teremteni új nemzedéket..." Merőben más a korabeli festmény, Ferraris Arthur rutinos munkája, amely a nevezetes történelmi tarokkpartit ábrázolja. Nyugodt világ ez - kiegyensúlyozott, legalábbis a felszínen. A Szabadelvű Párt klubszobájában játsszák partijukat a tarokkozok, a szoba falán Deák Ferenc képmása, s az asztal körül játékosok és kibicek: Jókai, Tisza, Pulszky, Podmaniczky, Gajáry Ödön - és a háttérben a fiatal Mikszáth. Ismét elmerülhetünk a kéziratokban, például Mikszáth érdekes levelében, melyet barátjához, Gajáry Ödönhöz írt. Neki ajánlja új regényét, a Különös házasságot, visz- szautasítván az őt ért vádakat, „Nem írtam történelmet, nem az én feladatom." Nem kis érdeklődéssel olvashatjuk Jókainak az új ezredév első napján írt felhívását is: „Nincs hatalmunk arra, hogy nagyarányú lefegyverzést szuggeráljunk az öt nagyhatalomnak, de arra van, hogy a hatodik nagyhatalomban, az európai sajtóban, s talán a parlamentekben is megkezdhessük ezt; hadd legyen egyszer vége az örökös és kölcsönös fenyegetéseknek, s azoknak a lázas izgatásoknak, melyek a népek békés egyetértését megzavarják." Emlékek, irodalmi ereklyék sokasága egészíti ki a kiállítás szorosan vett irodalmi anyagát: nagykőrösi érettségi bizonyítvány Arany János „professzor" aláírásával éppúgy érdeklődésre tarthat számot, mint Madách saját kezű festménye, Vajda imádott Ginájának egyetlen hiteles arcképe, a Rajongók írójának, Kemény Zsig- mondnak a dolgozószobájáról készült fénykép, vagy az a díszoklevél, melyben hírül adatik, hogy „hazánk koszorús költőjét" (!) Jókai Mórt Budapest székesfőváros díszpolgárává választották. A már említett Borsos-rézdomborműveken kívül Z. Gács György üvegablakai, Martyn Ferenc és Dárday Nikolett üvegkompozíciója, Juris Ibolya falikárpitjai emelik és avatják élménnyé az Irodalmi Múzeum új kiállítását. Magyar Nemzet 1969. április 29. 63