Botka Ferenc (szerk.): A Petőfi Irodalmi Múzeum évtizedei. Dokumentumok, írások, vallomások - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 11. (Budapest, 2000)
„A múzeum története nem kis mértékben a kiállítások története" - Kocztur Gizella: Tóth Árpád-kiállítás a Petőfi Múzeumban
Kocztur Gizella TÓTH ÁRPÁD-KIÁLLÍTÁS A PETŐFI MÚZEUMBAN A Petőfi Múzeum termeiben a legfrissebb kiállítás anyaga Tóth Árpádot mutatja be a közönségnek. Nem könnyű feladat egy-két kis teremben egy egész költői életműről, a művészről, az emberről a leglényegesebbet közölni. Kardos Albert Tóth Árpád halála után a csellóhangú versek költőjének nevezte volt tanítványát. Ezen az érzékeny, meleg hangú lírikust „isten törött csellóját" értette, s a kiállítás is ezt a Tóth Árpádot mutatja be. A Hajnali szerenádtól a Lélektől lélekig kötetig látjuk művészi fejlődésének lényeges dokumentumait: a Nyugat köteteit, verskötetek fedőlapjait, a Meddő órán, Lomha gályán és más nagy versek kéziratait, azonkívül sok jellemző fotográfiát a költőről s hozzátartozóiról. Iskolai bizonyítványok, családi fotográfiák, apjának, a tehetséges és hányatott életű szobrászművésznek az önéletrajza szolgálnak hitelesítő hátterül az ifjú Tóth Árpád portréjához. A debreceni évek és házassága idején, de különösen az Öröm illan és a Lélektől lélekig köteteknél meghalványul ez az „emberi" relief. Utólag ötleteket adni igen köny- nyű. Mégis a nagyszerű tátrai versek mellé több és markánsabb példát lehetett volna kinagyítani azokból a levelekből, amelyeket Tóth Árpád az Est-lapok szerkesztőinek címzett. Szanatóriumi kezelésének egy-két héttel való megtoldásáért, kisebb-nagyobb összegekért írt, sokszor már bántóan udvarias leveleiben az életére alkudozik, s hányszor hiába. S végül még egy szót a „grafikus" Tóth Árpádról. Apja műhelyében, gyermekéveiben sokat formázott, rajzolt. Rajztehetségének a gyermekkor eltűntével is gyakran tanúbizonyságát adta. Egyetemi jegyzeteiben professzorainak, a kor politikusainak ragyogó portréit, karikatúráit láthatjuk. Verskéziratok, levelek lapjaiból az önportrék egész sorát állíthatjuk össze. Ezek közül a legjobbakat a kiállítás fő falán találja a látogató. Barátságos, mosolygós, kesernyés önmagát rajzolta meg mindig, ezekre a portrékra pillantva máris baráti kontaktusba kerül mindenki Tóth Árpáddal. Elet és Irodalom 1961. június 10. 57 Tóth Árpád önarcképe 1918-ból
