Botka Ferenc (szerk.): A Petőfi Irodalmi Múzeum évtizedei. Dokumentumok, írások, vallomások - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 11. (Budapest, 2000)
„Kincsek és kincs-tárak" - Maróti István: A Hangtár-történeti visszatekintésben
Maróti István A HANGTÁR - TÖRTÉNETI VISSZATEKINTÉSBEN Vezér Erzsébet irodalomtörténész, az irodalomtudományok kandidátusa, az Ady- kutatások egyik meghatározó egyénisége egy vele készített interjúban a következőket mondta: „Mikor 1963-ban a Petőfi Irodalmi Múzeumba kerültem, nem volt mit csináljak, ezért elhatároztam, hogy irodalmi emlékeket fogok gyűjteni. Meglátogattam Bethlen Margit grófnőt, aki valaha irodalmi szalont tartott fenn. Később megkaptam Horváth Mártontól, a múzeum akkori vezetőjétől magnóját. Nagyon nehéz masina volt, mindig cipelte utánam valaki, ma már kiállítási tárgy. 1965-ben a Gel- lért Szállóban Lesznai Annával készítettem egy nagy interjút, aki a Világszövetség meghívására először jött haza az emigrációból. Ott volt akkor Sinkó Ervin is." A múzeumtörténeti krónika ma már egyértelműen igazolja, hogy a hatvanas évek közepén a Petőfi Irodalmi Múzeum a Károlyi-palotában elsősorban az irodalmi tárlatok rendezésével, könyvtári állományának gazdagításával, a kéziratok, az irodalomtörténeti jelentőségű relikviák, az írói személyes tárgyi hagyatékok vásárlásával kívánt meghatározó szerepet betölteni az irodalmi, az irodalomtörténeti ismeretek terjesztésében. Vezér Erzsébet viszont rövid időn belül elfogadtatta az irodalmi interjúk közzétételével, hogy a hangszalagon rögzített beszélgetések is segíthetik az irodalomtörténeti kutatómunkát; az ilyen és eddig talán kevéssé ismert hangdokumentáció szerves tartozéka lehet az irodalmi muzeológiának. A múzeum ezt követően Vezér Erzsébet kezdeményezésére jeles munkatársakkal gyarapodott. Az interjúk rögzítésében, a beszélgetések megvalósításában ez idő tájt szerepet vállalt Eörsi István, Kenedi János, Levendel Júlia, Szekeres László, Tóbiás Áron. A Hangtár első éveiben többségében célinterjúk készültek emlékezvén Ady Endrére, József Attilára. Franyó Zoltán, Lukács György, az érdmindszenti Ady- emlékház őrzőjének, Szabó Bélának vallomása, avagy Ignotus Pál, Fejtő Ferenc, Hatvány Bertalan, Cs. Szabó László, Gyömrői Edit gondolatai kétségtelenül a múzeum gyűjteményének ma is hangtörténeti kincsei. Az első leltárkönyvi bejegyzések tanúsága szerint Dienes Valéria emlékezik például Babits Mihályra, Sinkó Ervin beszél Kassák Lajosról, Lesznai Anna felidézi emlékeit Ady Endréről és József Attiláról, Pilinszky János beszél életútjától (Tasi József közreműködésével), Fenyő Miksa és Benedek Marcell Ady Endrére emlékezik. A Magyar Rádió hangmúzeumának legértékesebb felvételeinek másolatai is folyamatosan helyet kaptak a múzeumi gyűjteményben és az írói hagyatékok megvásárlása során is sikerült irodalomtörténeti jelentőségű hangszalagokra bukkanni. A felvételek tartalmi sokrétűségét jelezte, hogy az életút beszélgetések nemcsak egy alkotói pálya fordulatait idézték fel, hanem alkalmat nyújtottak a beszélgetőknek arra is, hogy a kérdezett író, költő saját műveivel is megismertethesse a hallgatót, a kutatót. Ezek a beszélgetések éppen az intimitásuk, az önfeledt, őszinte beszélgető légkör következtében olyan gondolatok megfogalmazására teremtettek alkalmat, amely esetleg egy nyilvános rendezvényen, egy író-olvasó találkozón vagy épp egy rádiófelvétel közben nem történhetett volna meg. így fordulhatott elő, hogy a hanggyűjtemény néhány darabját a beszélgetők zárt anyagnak nyilvá189
