Botka Ferenc (szerk.): A Petőfi Irodalmi Múzeum évtizedei. Dokumentumok, írások, vallomások - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 11. (Budapest, 2000)
„Kincsek és kincs-tárak" - Petrányi Ilona: A Petőfi Irodalmi Múzeum Kézirattára
Jókai édesanyjához, bátyjához, feleségéhez, Laborfalvi Rózához és Hegedűsékhez, valamint politikai cikkei, novellái, az Egy magyar nábob című regényének kézirata és 1856-ból származó végrendelete. (Később a Petőfi Irodalmi Múzeum megalakulása után Jókai Jolán fiától, ifj. Hegedűs Sándortól sógornője révén még 263 db családi levél került a gyűjteménybe. A Jókai-hagyaték nagy részét egyébként az író második feleségétől, Nagy Bellától vásárolta meg 1913-ban a magyar állam, így az a Nemzeti Múzeum, illetve később a Széchenyi Könyvtár kézirattárába került.) A Petőfi Ház 1945 után a Budapesti Történeti Múzeum kezelésébe került, és gyűjteménye 1948-49-től József Attila-, majd Ady Endre-autográfiákkal és dokumentumokkal bővült. Az 1848M9-es forradalom és szabadságharc centenáriumi évében ugyanis (a korszak marxista irodalomtörténeti szemléletéből következően) Petőfi után a XX. század két nagy „forradalmi költője", József Attila és Ady Endre kultuszának ápolására, kézirataik, életrajzi dokumentumaik összegyűjtésére is szinte országos mozgalom indult. A József Attila- kéziratok összegyűjtésének irányításával a költő nővérét, József Jolánt, valamint élettársát, Szántó Juditot bízták meg. Az Ady-kéziratok összegyűjtését a költő barátja és egyik első életrajzírója, Bölöni György, az Irodalmi Alap akkori igazgatója vállalta. A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium Művészeti Főosztálya kezdeményezte gyűjtés az elkövetkezendő években egyre jelentékenyebb irodalmi kéziratgyűjteményt eredményezett, amely kinőtte a Petőfi Ház kereteit, és önálló irodalmi múzeum létrehozását tette szükségessé. A Kézirattár nagyobb gyűjteményegységei Különgyűjtemények Az 1950-es évek végén kezdődhetett el a Petőfi Irodalmi Múzeum alapját képező gyűjtemények módszeres gyarapítása és szakszerű tudományos feldolgozása. A Kézirattár tényleges megalakulásáig a Petőfi-anyagot Vayerné Zibolen Ágnes, a Jókait a későbbi Kézirattár osztályvezetője, Balkányi Enikő, a József Attila-hagyaté- kot Szántó Judit, majd az ő halála (1963) után munkatársa, Fehér Erzsébet, az Ady- gyűjteményt Sára Péter gondozta. A Petőfi Irodalmi Múzeum tulajdonába került eme kéziratos egységekből jött azután létre a Kézirattár, illetve első nagy külön- gyűjteményei: a Petőfi, a József Attila és az Ady, amelyek az egyéb, ún. vegyes anyagoktól elkülönítve külön raktározási, feldolgozási és nyilvántartási egységeket képeztek. Ezek folyamatos gondozása, szisztematikus gyarapításuk és mind teljesebb bemutatásuk (kéziratkatalógusok, kritikai kiadások és egyéb kiadványok) is jórészt a Kézirattár tudományos munkájának keretében folyik. A Petőfi-különgyűjtemény a költő kéziratainak, műveinek, személyi dokumentumainak országos viszonylatban is leggazdagabb tárháza. Többek között olyan darabokat tartalmaz, mint a Nemzeti dal, A nép nevében, vagy Petőfi egyetlen drámai művének, a Tigris és hiénának eredeti kézirata. De Petőfi könyvtárának saját kezű széljegyzetekkel ellátott darabjai vagy művei kiadásainak dedikált példányai is megtalálhatók benne. A József Attila-különgyűjtemény alapját 1949 tavaszán vetették meg, amikor a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium közvetítésével két gyűjteménycsoportból álló kéziratos anyag került a szerveződő múzeum tulajdonába: József Attila tulajdonképpeni hagyatéka, amely József Jolántól (illetve a Független Magyarország irattárából), Szántó Judittól és Cserépfalvi Imrétől származott. (A hagyaték egy része azonban máig Makainé József Eta tulajdonában maradt!) 170
