Botka Ferenc (szerk.): A Petőfi Irodalmi Múzeum évtizedei. Dokumentumok, írások, vallomások - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 11. (Budapest, 2000)
„Irodalom, képzőművészet, színház" - Vadas Ferenc: Tolna megye irodalmi örökségének ápolása
Vadas Ferenc TOLNA MEGYE IRODALMI ÖRÖKSÉGÉNEK ÁPOLÁSA Illyés Gyula A magyar tudományos, kulturális és művészeti élet szeretettel és tisztelettel köszöntötte Illyés Gyulát nyolcvanadik születésnapján. Jómagam a kastélyok és cselédházak táján a puszták világának azon szereplőit kerestem, akik már rég nem azonosak önmagukkal, mert átléptek egy másik mozgásrendszerbe, s csak a tárgyak őriznek meg valamit belőlük. Intéző, ispán, csirásgazda és göbölyös; kisbéres és summáslány; kasznár és konvenció, a pusztalakók mindennapjaiba nőtt, még álmaikba is beleszőtt szavak és fogalmak elavultak, a közbeszédben ritkulnak, csak a múlt idézeteként említődnek. Az elfelejtett vagy feledésbe menő fogalmakból és szavakból a Puszták - nevek - emberek című könyvecskémben szójegyzéket is készítettem, melyhez az idézeteket Illyés Gyula Puszták népe című művéből kölcsönöztem. A puszták körüli határjárás és a regény újraolvasása hozzásegített ahhoz, hogy a szekszárdi múzeumban Illyés köszöntésére irodalomtörténeti kiállítást készítsünk, olyat, ami szakít azzal a koncepcióval, amely a kastélyok pompáját cselédházak nyomorúságával ellenpontozza. Nálunk a kastélyok fényét megelevenítő finom tárgyak ellenképébe szerszámok, dísztárgyak, a dunántúli pásztorművészet darabjai kerültek, jelezvén, hogy a puszták népe a művészetben is jelentős értékeket hozott létre. Kiállításunk környezetében 1982 novemberében neves írók, költőtársak, irodalomtörténészek közreműködésével ünnepséget rendeztünk. Az irodalmi esten elhangzottakat a kiállítás képeivel Illyés és a puszták népe című füzetünkben tettük közzé. Illyés Gyula 1983. április 15-én hunyt el. A halála utáni második születésnapon Simontornyán egykori iskolája falán emléktáblát avattunk, Borsos Miklós szobrász- művész alkotását, a Várban pedig emlékkiállítást nyitottunk. A múzeumavatást irodalmi est követte. Az ünnepségeken jelen volt a költő özvegye is. Az avatáson és irodalmi esten elhangzottakat In memoriam Illyés Gyula című könyvünkben adtuk közre az emlékkiállítás képeivel. Szülőföld címet viselő kiállításunk nemcsak a nevében, hanem témájában is a szőkébb hazára épült: a dimbes-dombos tájra, melynek északról jövet a Mózsé-hegy a kapuja; a pusztára és a házra, melyben költő született; a kivételesen gazdag családélményre; az elődökre és példaképekre (Petőfi, Babits); népből, nemzetből, történelemből arra, amit a sors bölcsője köré rakott. Az öregtorony első emeleti tágas termében a költő művei mellett tárgyi emlékek: kuruc kori fegyverek, reneszánsz és barokk bútorok láthatók. A szomszédos kaputorony helyiségben Illyés Gyula dolgozószobájának népi eredetű munkaasztala formájával és hangulatával simul bele a régi tüzek kormát őrző kandalló környezetébe; gondolatilag pedig a történelmi változások szimbóluma. A rendezés során arra törekedtünk, hogy az Illyés-életmű gondolatilag és megjelenésben is szervesen épüljön a vár reneszánsz képébe. Nem száműztük a régi bútorokat; nem szegényíteni, hanem gazdagítani akartunk, egy 162
