Botka Ferenc (szerk.): A Petőfi Irodalmi Múzeum évtizedei. Dokumentumok, írások, vallomások - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 11. (Budapest, 2000)
„A »betű« múzeuma" - Szálé László: Az író pipája
tévé archívuma megőrzi a saját íróportréit. Minket azonban nemcsak a kész film érdekel, hanem azok a részek is, amelyek kimaradtak a végleges változatból. A nagy nyilvánosságra nem tartozó részletek, elszólások, furcsa mozdulatok - a kidobásra ítélt részek - a múzeum szempontjából igen értékesek lehetnek...- Ez azt jelenti, hogy a múzeum nemcsak a múlt értékeit kutatja föl és gondozza, hanem a jelenét is megőrzi - mint jövendő múzeumi tárgyat?- Mi a modern magyar irodalom múzeuma vagyunk, feladatunk mindent gyűjteni Bessenyeitől napjainkig.- Mi történik akkor, ha külföldön bukkan fel valamilyen magyar irodalmi érték?- Mindent elkövetünk, hogy megszerezzük.- Van rá valuta is, ha kell?- Ha komoly nemzeti értékről van szó, a Művelődési Minisztérium mindig előteremti a szükséges összeget, ha kell, valutát is.- És melyik tárba tartozik az író pipája?- A relikviatárba. Ez az egyetlen olyan gyűjtemény, amely írók használati tárgyait őrzi meg. Ennek a tevékenységnek nagy hagyománya van. A közönséget mindig érdekelte a nagy emberek tárgyi környezete, személyes holmija.- Mivel ünnepük meg a múzeum évfordulóját?- Nem tervezünk látványos ünnepséget. Tanácskozást hívunk össze, amit arra akarunk fölhasználni, hogy még pontosabban meghatározhassuk helyünket a világban. Elmondjuk a saját gondjainkat, s vendégeinktől is azt kérjük, fogalmazzák meg minél konkrétabban, mit várnak tőlünk.- Milyen problémákra gondol?- Nem egyértelmű például, hogyan kapcsolódjék a múzeumi munka az irodalomtudomány egészéhez. Az itt dolgozó szakember működése szorosan tapadjon a múzeumi tevékenységhez, vagy kövesse inkább saját ambícióit? Az a fő feladata, hogy feldolgozza az itt levő kéziratokat, publikálja őket, bibliográfiákat készítsen - segéd- és forrásanyagot nyújtva az irodalomtörténészeknek - vagy maga írjon monográfiát, mondjuk, Krúdyról?- Gondolom, inkább az előbbi a dolga.- Csakhogy az élet gyakorlata és a múzeum jellege olykor ellentmondásba kerül. Nem mindenki marad meg szívesen ebben a „kiszolgáló" szerepkörben. Annál is kevésbé, hogy a textológiát, az irodalmi bibHográ- fiát a tudományos életben nem nagyon jegyzik. Pedig nem lehet meglenni nélküle. Az irodalmi muzeológus a régi filológustípushoz áll legközelebb. Közvetlen forrásokból dolgozik, mindig „első kézből" szerzi információit.-Van-e utánpótlás? Mi vonzza manapság a fiatalokat erre a pályára?- Bölcsészdiplomás fiatalok jönnek, többnyire irodalomtörténeti ambíciókkal. Egy részük csalódik, és elmegy. Ennek a munkának nagyon prózai oldalai is vannak. PélAdy Endre relikviái 149
