Botka Ferenc (szerk.): A Petőfi Irodalmi Múzeum évtizedei. Dokumentumok, írások, vallomások - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 11. (Budapest, 2000)
„A »betű« múzeuma" - Szálé László: Az író pipája
- Attól függ, kiró! van szó. Adynak a nyakkendője is fontos. Önmagában, persze, az övé is érdektelen. De ha be tudjuk illeszteni az Adyt körülvevő tárgyak együttesébe, akkor együtt már jellemzően beszélnek Adyról. Érdekes lehet egy személyes tárgy akkor is, ha valamely műben előfordul. Kiállításainkban a tárgyak mindig közvetett szerepkörnek. Sőt, a kiállítások maguk is közvetett funkciót töltenek be, arra valók, hogy élményt nyújtsanak, s ezáltal ösztönzést, hogy újra kézbe vegyük a műveket. Hogy a gyűjtésben hol a határ, nehéz megmondani. Amikor a múzeum gyűjti a relikviákat, akkor még nem tudhatja, mire fogja felhasználni őket. Az a dolga, hogy föltárja, leírja, védje, raktározza, s a cél érdekében fölhasználja a tárgyakat, kiállítás, bibliográfia, dokumentumgyűjtemény, előadás stb. formájában.- De hiszen ezek a nagy könyvtárakban is megvannak.- Valóban gyűjtik ők is, de nem abban a formában, ahogy mi. A könyvtárak gyakran ledobták a papírfedelet, és kemény könyvtári borítót tettek a helyére. így sok címlapgrafika elveszett. Mi eredeti formában, eredeti borítóval gyűjtjük a könyveket. Meg aztán - köteles példány ide vagy oda - több fontos könyv hiányzik az országos gyűjteményekből. Például a Petőfi-versek 1852-es kiadása. Kinyomták, aztán bezúzták a könyvet. A nagy formátumú változatból egyetlen példány maradt fenn, s az itt van nálunk. Hasonló a helyzet bizonyos baloldali folyóiratokkal is. Némelyikből csak egy-két szám jelent meg - vagy beküldték őket, vagy nem. Van olyan is, hogy elvész egy folyóirat. A Május című lapnak összesen négy száma jelent meg 1910-ben. Egyedül nekünk van meg közülük kettő. A másik kettő elveszett vagy lappang valahol. Miként a könyvtárunk, képzőművészeti tárunk is sajátos gyűjtőkörű. Mi csak íróportrékat, irodalmi művek illusztrációit, illetve képzőművészeti hajlandóságú írók műveit gyűjtjük. Idetartozik a Fotótár is, melyben több mint negyvenezer felvételt őrzünk.- A fotóról eszébe jut az embernek a hangszalag és a video is.- Hangtárunk már van, a videotár még csak terv... A hangtárban eleinte valóban csak az írók hangját akartuk megőrizni. Ma inkább visszaemlékezést, műhelyvallomást kérünk tőlük. Ezeknek az irodalomtörténeti értéke sokkal nagyobb, mint ha csak egy- egy verset olvasnának a szalagra. A szóbeli vallomásokat igyekszünk könyvalakban is megjelentetni. Kabdebó Lóránt szerkeszti őket. A legfrissebb interjúgyűjtemény - címe Műhelyek vonzásában - negyven mű születésének körülményeiről szól.- Ami a videotárat illeti: mi akadálya van például annak, hogy a tévé irodalmi portréfilmjeit a múzeum kapja meg és hasznosítsa?- Kétségtelen: össze kéne gyűjteni az írói portréfilmeket. S nemcsak a mi televíziónkból. Nemrég jöttem meg három hónapos NSZK-beli tanulmányutamról. Két olyan Déry-portréfilmet volt alkalmam látni, amelyeket eddig nem ismertünk. Az egyik 66- ban, a másik 77-ben készült. Egyébként a Egy példány az eredetiben megőrzött címlapok közül 148
