Botka Ferenc (szerk.): A Petőfi Irodalmi Múzeum évtizedei. Dokumentumok, írások, vallomások - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 11. (Budapest, 2000)
„A »betű« múzeuma" - Szálé László: Az író pipája
Szálé László AZ ÍRÓ PIPÁJA Beszélgetés az irodalmi muzeológiáról Hetvenöt éves a Petőfi Irodalmi Múzeum. Elődje a Petőfi Ház 1909-ben alakult, s elsősorban Petőfi-relikviákat gyűjtött. 1954-ben jött létre a jelenlegi intézmény, most már az egész modern magyar irodalom múzeumaként. Az „áruvédjegy" most is Petőfi, de már nem gyűjtőkört jelöl, hanem a múzeum nevéül szolgál. A múltat kutató intézmény évfordulóján a jelenről beszélgettünk Botka Ferenccel, a PIM megbízott főigazgatójával.- Mostanában újra föllángolt a vita a múzeum tudományos vagy közművelődési szerepének elsőbbségéről. Hogyan vélekedik erről?- A múzeum olyan közművelődési intézmény, amely tevékenységét tudományos háttérrel műveli. Egyik a másik nélkül elképzelhetetlen. Múzeum nincs kiállítás nélkül, kiállítás nincs tudományos ismeretek nélkül. A közművelődési szerepet én egészen széles értelemben használom. Idetartozik, ha a könyvkiadónak kölcsönadunk egy képet, amelyet az valamely kiadványban közzétesz, vagy ha a tévének kölcsönzőnk egy kéziratot vagy bútort. De ide sorolhatjuk például a Láng József szerkesztette József Attila-kéziratkatalógust is, mely egészen szűk kört érintő tudományos munka, fölhasználásában azonban ez is közművelődési célokat szolgál. Vagy: a Fototéka-sorozat - melynek új kötete az összes föllelhető Karinthy-képet tartalmazza - tulajdonképpen tudományos lajstromokat jelent, de ha bárhol az országban irodalmi műsort akarnak csinálni, ezek a képek az ő céljaikat is szolgálják. Ugyanígy használható a Taxner-Tóth Ernő szerkesztésében megjelenő Kézirattár-sorozat, mely a Helikon Kiadó jóvoltából bibliofil csemegének is számít. Végső soron köz- művelődési célú az Est-lapok repertóriuma is. A századelő három híres bulvárlapjából sehol sincs teljes kollekció. Vagyis a bennük lévő anyagok csak bibliográfia segítségével tárhatók fel. És érdemes föltárni, mert Karinthy, Krúdy, Kosztolányi szórták itt el műveiket. Ha ezeket ki akarják adni, a repertóriumunk nélkülözhetetlen hozzá...- Mit gyűjt a Petőfi Irodalmi Múzeum?- Csak a legfontosabbakat említem. A Kézirattárunk körülbelül egymillió egységből áll. Bár egy egységnek számít az ezeroldalas Jókai-regény, meg a tízsoros levél is. A tár legnagyobb értékei a Petőfi-, Ady-, József Attila-kéziratok, több Jókai-regény, s itt van - még jórészt földolgozásra várva - a teljes Móricz-, Füst Milán- és Déry- hagyaték. A Könyvtárunk az első kiadásokat és az irodalmi folyóiratokat gyűjti.- Nem ünneprontásnak szánom, de voltaképpen mi szükség van az irodalmi múzeumra? Kegyeleti szempontokon túl mire jó a költő kalapja vagy az író pipája?- Szélsőséges, rövidlátó az a nézet, amely szerint úgy függ össze író és műve, mint a kagyló meg a gyöngy. A kagyló kiizzadja a gyöngyöt, aztán el lehet dobni, tovább nem érdekes. A mű nagyon is szorosan összefügg szerzője életével, sorsával, melynek ismerete segíti a mű jobb megértését. Az alkotó életéről pedig sokat elárulnak azok a tárgyak, melyek körülvették. De bizonyosan van valami határa az irodalmi érdekű tárgyaknak. A kézirat fontos lehet, a toll, amellyel írtak, érdekes, de mit mond az író szőnyege vagy a nyakkendője? 147
