Botka Ferenc (szerk.): A Petőfi Irodalmi Múzeum évtizedei. Dokumentumok, írások, vallomások - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 11. (Budapest, 2000)
„A »betű« múzeuma" - Csorba Sándor: Kölcsey Ferenc levelezése Kende Zsigmonddal
Csorba Sándor KÖLCSEY FERENC LEVELEZÉSE KENDE ZSIGMONDDAL Okosan megkomponált kötettel jelentkezett a Petőfi Irodalmi Múzeum abból az alkalomból, hogy 1983 nyarán eddigi birtokosai - Pestalozziné Kende Éva, Kende Zsigmond és Kende Gábor - hazajuttatták és Magyarországnak ajándékozták Kölcsey Ferenc 1823 és 1837 között Kende Zsigmondnak írott 78 levelét és más jelentős iratokat, leveleket. A sokszorosított kiadvány tartalmazza ezeket a leveleket, valamint a PIM tulajdonában levő Kende Zsigmond által írott válaszleveleket, a levelezéshez fűződő jegyzeteket, s ezen belül is a múzeum Kende-gyűjteményének jegyzékét, a levélváltás ismertebb személyeinek bemutatását, az előforduló fogalmak kifejtését, s az egyes levelek megértését segítő magyarázatokat. A kiadás az alkalom követelte „sietséggel" készült, sokszorosított eljárással és gyorsan megírt tanulmányokkal, de ez nem értékcsökkenéssel járt együtt, hanem a Kölcsey-kutatás forrásainak hirtelen kiszélesedésével. A gyűjtemény elsődleges értékét abban jelölhetjük meg, hogy közreadásával most vált először lehetségessé Kölcsey eredeti leveleinek olvasása, az eddig ismeretlen darabok beépítése a pályaképbe, s a Kendétől származó 30 válasszal történő összevetése. Fájdalmas pontja volt ugyanis mindeddig a kutatásnak, hogy Kölcsey leveleit Vajda Viktor másolataiból ismertük csupán, a Kende Zsigmond tollából eredőkről pedig egyáltalán nem tudtunk. A nyilvánosság elé kerülés Taxner-Tóth Ernő érdeme, aki szerkesztette és jegyzetelte a kötet anyagát, s munkatársaival együtt gondozta a megjelenést. Biztos lehet benne, hogy kívánságának óhaja szerint tényleges „föltámadást" szolgál és indít el munkája. A megyei helytörténeti kutatásban mindenképpen, hiszen adva van, hogy tisztázódjék az 1830-as évek Szatmár megyei tisztikarának politikai összetétele, magatartásának alakulása, nézetváltozásainak okozója, de a meghatározó elveket vallók pályaképének megrajzolása és végül Kölcsey közéleti szereplése gazdag tanulságainak s ebben a megyéhez kötődő életének bemutatása. A kötet két tanulmányt is tartalmaz. Taxner-Tóth Ernő Bevezető címmel ad bőséges ismertetést Kölcseyről. Előbb levelezését veszi számba azokkal a számszerű adatokkal, hogy a költőnek 428 levelét ismerjük, amelyből Kendének 76-ot írt, s ennél csak Szemere Pál kapott tőle többet, szám szerint 110-et. A továbbiakban a Kendével váltott levelek kapcsán keresi meg Kölcsey politikai pályára lépésének előzményeit. Igazában a politikus író életrajzát adja, közben az életmű problematikus csomópontjait exponálja, hangsúlyozza jelentőségét, s idézetekkel is kinagyítja a Kölcsey-kutatás jelenlegi fehér foltjait. Bemutatja a Csekén gazdálkodó köznemesi földbirtokost, aki a levelek tanúsága alapján többet tudhatott gazdaságának rendezetlenségéről, mint azt a köztudatba került „álmodozó" költőről hinni lehet. Felhívja a figyelmet arra is, hogy erre az 1817 utáni évek gazdasági állapota rá is kényszerítette, hiszen éppen ebben az időben válik rossz gazdává valamennyi nemesi középbirtokos, következtetéseiben azonban nem veszi eléggé számba azt a tényt, hogy a költő bizonyos időszakban teljesen Ádám testvéröccsére bízta az irányítást, s hallgatólagos megegyezéssel kiszakadásának anyagi alapjait próbálta megtalálni az önállóvá tett családban. Az persze más kérdés, hogy magára maradva teljes intenzitással tért át a pénzgazdálkodást segítő formákra, hogy a vállalt özvegyi csalá139
