Cséve Anna (szerk.): A forradalom után. Vereség vagy győzelem? - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 10. (Budapest, 2001)
Lakis Proguidis: 1848 után. A közép-európai nagyregény gyökerei
száznegyvenegy évig tartott az, ami Közép-Európa létének értelmet adott: biztosítani, hogy területén szabad és autonóm történelmi alanyok éljenek. Tegyük mindjárt hozzá: egy kifejezetten ádáz és ellenséges környezetben. Ez a törekvés bizonyos értelemben mindig csak vágy maradt, politikai téren soha nem valósulhatott meg teljesen. Mégsem veszett kárba, sőt: a térség lakóinak kollektív tudattalanjában elfojtva fontos szerepet játszott a közép-európai kultúra jellegzetes jegyeinek kialakításában. 1989-ben minden megváltozik. 1989-ben meghal 1848. 1989-ben, amikor szimbolikus értelemben megszűnik az orosz fenyegetés, véget ér az a világ is, amelyben a kis közép-európai nemzetek arról álmodozhattak, hogy méretükhöz képest aránytalanul fontos történelmi szerepet játszhatnak. Amikor 1848-ban egy cseh vagy 1956-ban egy magyar Európára hivatkozott, hitt abban, hogy sorsa elválaszthatatlan egy önálló nemzetállamok alkotta Európa sorsától, melyeket egységbe forraszt a Keletről fenyegető Egyetemes Monarchia veszélye. 1989 után a kis nemzetek elveszítik történelmi hivatásukat. A létüknek korábban értelmet adó vágy immár céltalan. Ősi félelmeiknek nincs többé alapja. A nagy európai nemzetek pedig, melyek korábban a hasonló méltóságra és jelentőségre áhítozó kis népek mintaképei voltak, egymással versengve igyekeztek bekapcsolódni az egész világot behálózó gazdasági folyamatokba, amelyek a kultúrák elszíntelenedéséhez és a turistalátványosság szintjére süllyedt civilizációkhoz vezetnek. A nemzetek fejezete lezárult. Megszűnt az a meghatározó elem, amely a közép-európai kultúrát a maga sajátos arculatával egy adott történelmi környezetben legitimálta, s vele együtt megszűnt a lehetőség, hogy Közép-Európa példájából Frantisek Palackyhoz hasonlóan valamiféle tanulságot próbáljunk leszűrni a jövő emberisége számára. Ez a meghatározó elem egyik napról a másikra a történelmen kívül rekedt, ha lehet még egyáltalán történelemnek nevezni a tőzsdei árfolyamok esését és emelkedését, vagy a Föld egy-egy adott pontján hozott gazdasági döntések okozta megrázkódtatást. *** Hátravan még egy kérdés: amikor megszűnik az a történelmi körülmény, amely létrehozott egy kultúrát és megszilárdított egy esztétikát, vajon vele együtt eltűn- nek-e a szellem és a képzelet hódításai is? Tudjuk jól, hogy nem. A műalkotások jelentése sohasem egyértelmű; korábban ismeretlen vonásaikat feltárva örökre fennmaradhatnak, függetlenül a leggyökeresebb történelmi és társadalmi változásoktól. Ha ez így van, akkor mit remélhetünk ma a közép-európai regénytől? Hogyan olvassuk ezentúl e műveket? 222
