Cséve Anna (szerk.): A forradalom után. Vereség vagy győzelem? - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 10. (Budapest, 2001)
Kiczenko Judit: „Sötét vizek partján” Egy bibliai motívum története
nek „gyásznapját”, október 6-át, évekig rituális ismétlésként, a katonai fóreál „kegyeleti stafétájának befutó tagjaként élt meg; 1919-et, 1944-et, 1956-ot. Az eddigiekhez képest kiemelt hangsúlyt kap az első magyar történelmi trauma, a tatárjárás, ami feltehetően azért nem került be a vereségek - ilyen jellegű - ma-gyar legendáriumába, mert nem járt nemzeti elnyomatással, viszonylag rövid ideig tartott, s IV. Béla új „országalapítása” társult hozzá. 1849-et kivéve mindegyik kiemelten jelentős az Iskola a határonbm. A regény időbeli szerkezetének tartópillérei a jelentős történelmi vereségek utáni időpontok. A keret időpontja az 1956-os forradalom bukását követő nyár, 1957 júliusa; majd beékelve a kerettörténetbe a morális vereség időpontja, a nyilas időszak 1944-e, amelynek morális ellensúlya a történet középpontja lesz: 1944 ismételt felidézése, Jaks és a barátok cselekvésének mikéntje. A központi történet közvetlenül a trianoni vereséghez kapcsolódik (1923-ban kezdődik, de számtalan visszautalás előbbi időpontokat is megjelenít); majd a mű 1526-tal, a mohácsi vész évfordulójának ünnepére való hajózás jelenetével zárul. A történet tágabb, virtuális-szellemi ívét így 1956 és 1526 képezi. 1956 csak a sejtetés szintjén jelenik meg a műben, jelentőségét a regény szerkezetében kiemelt helye, s az időponthoz fűzött „pozitív” reflexiók sora jelzi. (Tömérdek honfitársunk; Egy csöppet sem utáltam ezt a nagy tömeget most; túlzott udvariassággal vártak; Csupa jóakaratot éreztünk egymás iránt. Mintha szinte a szeretetünket akarnánk szégyenlősen álcázni...)™ A többi évszám többszörösen visszatér, a szerkezetben elfoglalt helyükön túl ismételt - bővített, szűkített variánsok - reflexiókkal, amelyek a mű „filozofikumáf’, morális-egzisztenciális- transzcendens mondandóját közvetítik. Mélonio és Guida professzorok előadásukban - az általuk elemzett XIX. századi francia és olasz, illetve XX. századi olasz történelmi események kapcsán - jelezték, hogy a vereségek után reménytelenség, bűntudat, a lefoko- zottság érzése, depresszió lesz a jellemző. Vas és Ottlik müveit vizsgálva ennek az ellenkezőjét tapasztalhatjuk. Az elnyomatás elleni, a szabadság (egyéni és közösségi) visszaszerzéséért folytatott harc, a bukás ellenére a megváltódást jelenti számukra. A már említett részleteken kívül „a szabadság enyhe mámoráról” szóló fejtegetés is hordozza ezt a jelenségét, a „létezés alján lévő mély lerakódásról”, „a lélek legtitkosabb szerkezetének sértetlenségéről”. Az általam vizsgált bibliai pretextusok egyike a műben Dániel könyve (részletesen elemezte Szegedy-Maszák Mihály Bánfly Miklós regényével is összevetve).70 71 A műben énekelt zsoltárok közül különösen a XVII. században keletkezett Térj magadhoz, drága Sión kezdetű, gályarabok énekére való hivatkozás kiemelt jelentőségű, hiszen a mindenkori vereség egyik regénybeli emblémája, s az ószövetségi zsoltárokéhoz hasonló funkciót hordoz. A „szabadság enyhe mámoráról” szóló fejtegetés az igazság-hazugság, bün-bünhődés morális problémájának értelmezéséhez kötődik: „...nem hazudhattunk egymásnak..., már régen megutáltunk minden hazugságot..., szinte testileg, az idegrendszerünk visszafojthatatlanul undorodott tőle: de ha szebben hangzik, azt is mondhatnám, hogy mégiscsak egy erkölcsi magaslatféle volt az a végső menedék, ahová visszaszorított bennünket a neveltetésünk...” A vizsgált ószövetségi könyvek mindegyike foglalkozik hangsúlyosan ezzel az erkölcsi kérdéskörrel, kiemelten 70 Ottlik Géza, Iskola a határon, Bp., Magvető, 1975, 5. (Kiemelések tőlem. KJ) 71 Szegedy-Maszák Mihály, Ottlik Géza, Pozsony, Kalligram, 1994, 128-129. 214
