Cséve Anna (szerk.): A forradalom után. Vereség vagy győzelem? - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 10. (Budapest, 2001)

Kaczmarczyk Adrienne: „Conquassatus, sed ferax” Liszt Ferenc a magyar szabadságharc leverése után

Kaczmarczyk Adrienne „Conquassatus, sed ferax”

Liszt Ferenc a magyar szabadságharc leverése után1

A magyar forradalom és szabadságharc előtt tisztelgő, 1849 októberében1 2 című versében Heinrich Heine hazafiatlansággal vádolta meg a szabadságharcban való aktív részvételre nem vállalkozó Liszt Ferencet. Legkézenfekvőbb bizonyítéka annak, hogy vaktában vádaskodott és pusztán a látszat alapján tört pálcát Liszt felett, az, hogy Liszt honfitársai sosem ismételték meg a költő vádját, s hogy az osztrák hatóságok ezekben az években besúgóikkal3 figyeltették a zeneszerzőt. Heine kritikája azonban mégis elevenébe vágott Lisztnek, mivel egy amúgy is igen érzékeny pontot, nemzeti hovatartozásának ügyét érintette. Lisztnek - aki gyermekkorától fogva külföldön élt, a francia kultúrán nőtt fel, nem beszélt magyarul és zeneszerzőként a nyugat-európai zongora- ill. szimfonikus zenei hagyományokhoz kapcsolódott - hazájához való kötődését, más külföldre szakadt művészekhez-értelmiségiekhez hasonlóan, élete folyamán újból és újból bizonyítania kellett. Először az 1838-as pesti árvíz híre ébresztette fel benne magyar identitástudatát,4 és ekkor számos jótékonysági hangversennyel sietett a bajbajutottak segítségére. Amikor e koncertek kapcsán, 1839-1840 fordulóján, gyermekkora óta először hazatért, honfitársai a nemzet nagyjainak kijáró ünneplésben részesítették.5 Liszt ekkor, a felé áradó határtalan bizalom hatására kötelezte el magát végleg a magyarság mellett s kezdte keresni azt a szerepet, aminek betöltésével hazájának a legtöbbet használhat. Nem politikai, hanem kulturális feladatot vállalt s ennek teljesítését életprogramjává tette: előadóművészként, zeneszerzőként, majd az 1875-ben megalapított Zeneakadémia elnökeként és tanáraként a magyar népi-nemzeti zene ápolását és a hazai zenekultúra, mindenekelőtt az intézményrendszer és a

1 A szerző az előadás írása alatt a Bolyai János Kutatási Ösztöndíj támogatásában részesült.

2 Heinich Heine versei, ford. Kálnoky László, Bp., Európa, 1978, 228.

3 Liszt kémet sejtett Petrichevich Horváth Lázárban, aki 1846-tól „szegődött mellé” (Csapó V., Liszt Ferenc levelei báró Augusz Antalhoz, Bp., 1911, No.l) és Kertbeny (Benkert) Károlyban is, aki 1851- től élt közvetlen környezetében, Weimarban (La Mara, Franz Liszts Briefe, 111, Briefe an eine Freundin, Leipzig, Breitkopf & Härtel, 1894, No.78).

4 Erről ő maga írt barátjának, Lambert Massart-nak 1838. szeptember 2-án nyílt levélsorozatában. F. Liszt, Lettres d’un bachelier és musique, éd. par Rémy Stricker, Mayenne, Le Castor Astral, 1991, 121. skk.

5 Ekkor adományozták neki azt a díszkardot, amit versében Heine emleget. Az 1839-40-es hazatérés előzményeiről, eseményeiről és Liszt megrendültségéről 1. A. Walker, Franz Liszt, I, The Virtuoso Years. 1811-1847, New York, A. A. Knopf, 1983, 260. skk és 330. skk. Magyarul: Liszt Ferenc, I, A virtuóz évek. 1811-1847, Bp., Zeneműkiadó, 1986, 267. skk. és 332. skk.

98