Cséve Anna (szerk.): A forradalom után. Vereség vagy győzelem? - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 10. (Budapest, 2001)

Porkoláb Tibor: „Üldözöttje a hatalomnak” Egy fejezet a Jókai-regényből

bizonyul a „Jókai-regény” kulcsfontosságú fejezete, amely — az archetipikus bujdosás-történetek sémáját követve — sikeresen konstruálja meg az üldözött szabadsághős emblematikus figuráját. Ahogy Zsigmond Ferenc írja: „Mintha a nemzeti nagy katasztrófa romhalmazára is azért lett volna szüksége a végzetnek, hogy [...] trónt emelhessen belőle egy ’költő-király’ számára. [...] csodaszerű hatásának legfontosabb eszköze hiányzott volna, ha ő is végig nem szenvedi szabadságharcbeli szerepének következéseképpen azt a martíriumot, amely a halálra keresett bujdosó hazafiak alakját vonja glóriába.”78 A hősnek a nemzeti ügy bukása után életben kell maradnia, a tardonai tetszhalálból fel kell támadnia, hogy a nemzet írójaként betölthesse magasztos szerepét. A „Jókai-regény” (mint „megalapozó” történet)79 az elbeszélt eseménysort olyan immanens célnak rendeli alá, amely a diadalmasan teljesített írói küldetés felől nyeri el értelmét, jelentését, identitásképző funkcióját.

78 Zsigmond, i. m., 33-34. Sőtér István megfogalmazásában: „’Élete regényét’ egyetlen izgalmas, kalandos fejezetben írhatta meg s e fejezet a szabadságharc s a bujdosás éveit foglalta magában. Magyar író nem kaphatott nagyobb ajándékot nemzetétől, mint hogy ezeknek a napoknak szemtanúja, s mi több: hőse lehessen.” Sőtér István, Jókai Mór, Bp., 1941, 23.

79 Assmann, i. m., 79-80.

97