Cséve Anna (szerk.): A forradalom után. Vereség vagy győzelem? - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 10. (Budapest, 2001)
Porkoláb Tibor: „Üldözöttje a hatalomnak” Egy fejezet a Jókai-regényből
éj. Egyedül. Család nélkül. Feleség nélkül. Haza nélkül. Anya nélkül, Petőfi nélkül. [...] Csilingelős... Szánkó?... ilyenkor, erre, késő este? Ki lehet? A szánkó megáll a ház előtt. [...] Női hang... A Bujdosó ajtaja kipattan, kitárul... A küszöbön egy női alak, ormótlan bundában, kasos kalapban, bebugyolálva mindenféle sállal, karmantyúval. [...] Nem. Ez nem lehet valóság... Káprázat! Mennyből az angyal!... Laborfalvi Róza. [...] Ennél szebb, őrületesebb karácsonyi ajándékot még álmodni se lehet. Hát még amit magával hozott! Szabadság'.A transzcendencia szféráját megnyitó egybeesések az elrendeltetettség képzetét keltik, azaz olyan erők létezéséről adnak hírt, amelyek a főhős életpályáját egy meghatározott cél felé vezérük. A menlevél jelenet azt sugallja, hogy Jókai (isteni) küldetést teljesít, sorsának fordulatai egy nagy égi játszma részét képezik. Mikszáth Kálmán is ilyen kozmikus dimenziókba helyezi Róza karácsonyi megérkezésének - pályafordulatként megkonstruált - pillanatát: Az asszony tehát nagy karácsonyi ajándékot hozott [...] Örömkönnyek öntötték el Jókainak az arcát. Ereiben más vér kezdett nyargalni, mintha kicserélték volna. [...] Immár megint fordulhat a pályája a mélységből a magasságba, a csillagok felé.”63 64 Hegedüsné Jókay Jolán pedig - nyíltan a szakrális mintát követve - az újjászületés aktusaként ünnepli a karácsonyi jelenetet: „Karácsony szombatján ért Tardonára, férje meglepetésére, de még nagyobb volt mindenki meglepetése, mikor a szerető hitves megmutatja a szabadító levelet. - Ez hát a Jézus születése ünnepe, én is ujjászülettem általa - mondja bátyám.”65 A „Jókai-regény” narrátorai tehát egymást múlják felül az elmaradhatatlan (ám a Jókai-filológia által „szép legendaként” elutasított)66 történet dra- matikus megjelenítésében. A Geleitschein-jelenet ugyanis nem csupán arra alkalmas, hogy szakrális fénybe állítsa a Rózában felmutatott hősies-romantikus asszonyideált, hogy dicsőséges kiteljesedéshez segítse a „Jókai-regény- ben” rejlő „Róza-regényt”. A jelenet elsődleges funkciója abban ismerhető fel, hogy képes összhangba hozni az elbeszélt történet széttartó elemeit, azaz meg tudja szüntetni az üldözöttség képzete, illetve a büntetés elmaradásának (magyarázatra szoruló) fordulata között keletkező ellentmondást. A bujdosás hazafias narratívájának koherenciája (azaz hitelessége) és kompozíciója (azaz lezárhatósága) lényegében a menlevélre alapozódik.67 Nem véletlen, hogy Jókai többször is kinyilvánítja: „a komáromi kapitulátió menlevele általi szabadulásom nem költemény.”68 A komáromi menlevéllel kapcsolatban felvetődő (problematikusnak látszó) részletkérdések az elbeszélt történet integritását nem bontják meg, sőt a változatok viszonylag nagy száma a hitelességet erősíti, hiszen ezek a változatok kivétel nélkül a menlevél létezését 63 Színi, i. m., 119-120. 64 Mikszáth, i. m., I, 180. 65 Hegedüsné, i. m., 65. L. még Jókai, 1972, 198-200; Vadnay, i. m., 373. 66 Vargha Balázs szerint a „szép legendát [...] talán azért kellett kieszelni, mert Róza ígéretet is nyert a pesti katonai hatóságoktól, hogy férjének nem lesz bántódása.” Vargha Balázs, Jókai Mór = Uő, Beszélő tájak, szerk. Hatvány Lajos, Bp., 1963, 207-208. Hermann Róbert hasonló következtetésekre jut: „Jókai regényesebb színezetet akart adni megmenekülésének, mint amilyen az a valóságban volt. A Geleitschein-történettel újabb babérágat tűzött Róza asszony hitvesi koszorújába [...], s némileg ’hoz- závarta’ magát szülővárosának, Komáromnak 1848-49. évi dicsőséges történetéhez is.” Hermann Róbert, Az eltűnt nyomtatvány nyomában - Jókai komáromi menlevele. Holmi, 1996/12, 1717. 67 A történet képes olyan események, folyamatok vagy eseménysorok elképzelésére ösztönözni, melyek saját belső koherenciájuk révén lesznek hihetőek. Rusch, i. m., 68. 68 Lásd például A látható Isten című szöveget: Jókai, 1886,1, 7 95
