Cséve Anna (szerk.): A forradalom után. Vereség vagy győzelem? - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 10. (Budapest, 2001)
Kiczenko Judit: „Sötét vizek partján” Egy bibliai motívum története
„Félre kishitűek, félre! nem veszett el — Élni fog nyelvében, élni művészettel, Még soká e nemzet! Föl, merész versenyre, kinek az istenség Nyújtó dallamos ajk s honi hárfa kincsét! Zengjen, aki zenghet. ” Arany több hónappal az Egressynek szóló verse megírása előtt, 1850 április 14-én, még azt írja Szilágyi Sándornak: megvallom - annyira fájdalmas a visszaemlékezés, hogy még most igen rosszúl esik böngésznem ama büzhödt téreken. [...] Úgy hiszem, még az elégiáig sem higgadtam meg s az ily állapot lehet fájdalmas, kínos, dühös, desperált stb. de e fájdalomban, kínban, dühösség- és kétségbeesésben nincs meg a művészi nyugalom; s addig ne vegyen az ember tollat a kezébe, vagy legalább oly tárgyat válaszszon, melynél szabadon átadhatja magát képzeletének s nem vicsorog rá örökké a való sceletonja. Rám nézve legalább így van...”50 Kemény Zsigmond is hasonlóképp vélekedik, de ő - később, és értekező prózában - éppen a történelmi szituációból kibontandó lehetőséget emeli ki. „Alig van az irodalom új lendületeire alkalmasabb pillanat, mint a viharok után bekövetkezett csendé, melyben a nemzetet a csüggedés és apathia helyett a recollectio, a magábanszállás érzése lepi meg, azon emelkedett és mély hangulat, mely [...] rendezi az élmények és szenvedések által gyűjtött tapasztalásokat [...] s mindenből tanulságot merít óvatosságra, kitartásra vagy javulásra. [...] a bágyadt közéletnek mintegy ellentétéül, az irodalom tisztül, kiforr, elveti salakjait, s a legmüvészibb fonnákban jelenik meg.”5' Arany 1861- ben Bulcsú Károly költeményeiről írott recenziójában, már az átéltek tapasztalatait eltávolítva és absztrahálva, Keményéhez hasonló konklúziót von le az 1850-es évek lírájának tendenciáit elemezve: „A babyloni vizek elégiája volt ez: mi sem lehete jogosabb a költészetben. [...] A tiltott fa gyümölcsén kívül sok virág és gyümölcs kínálkozott még leszakasztásra; ...volt alkalom egyet-mást, habár leplezetten, kimondani; sőt e lepel némileg szebbé tette a gondolatot, - s az előbb rikító hang, a billentyűkre alkalmazott hangfogó által, ha vesztett is erőben, bájban még nyert. Isten óvjon, hogy ez átkos időnek szószólója legyek: de tény, elvitázni nem lehet, hogy a költészet sohasem hatott nálunk kevesebb hűhóval, és annyira saját nemes eszközeivel, mint ép e szomorú napok kezdetén... .a hatás eszközei nem valának a költészet határain kívülről szedve.”52 Az idézett ószövetségi könyvek szellemiségével, bünhődés-értelmezésével feleltethetek meg Aranynak és Keménynek ezek, az esztétikumot a történetiség és erkölcs szempontjából is megközelítő eszmefuttatásai. Az 1850-es években az epikus műnemben - a műfaj adta lehetőségek miatt - áttételesebben jelentkezik az ószövetségi motívum. Kemény az 1830-as évektől foglalkozott a XVI-XVII. század történelmével, így nem meglepő, hogy Világos után írott történelmi regényei e korban játszódnak, abban a „bűnös és bálványimádó” 50 Arany János hátrahagyott iratai és levelezése, Bp., Rath Mór, 1889, I, 235. 51 Kemény Zsigmond, Elet és irodalom, sajtó alá rend. Gyulai Pál, Bp., Franklin, 1883, 29, 46, 97. 52 Arany János, Bulcsú Károly költeményei = AJÖPM, 602. 207
