Cséve Anna (szerk.): A forradalom után. Vereség vagy győzelem? - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 10. (Budapest, 2001)
Kiczenko Judit: „Sötét vizek partján” Egy bibliai motívum története
aki Kossuthot emigrációjában végig elkísérte, beszámolt az ünnepek köré kialakított új rítusokról. Állandósult elemmé vált (1850 új évének kezdete, Kossuthné érkezése, Húsvét, Pünkösd, majd Ruttkayné érkezése a Kossuth-gyerekekkel stb.), hogy a nem ritkán ökumenikus szertartás (örmény katolikus és református) adott részén a „Némethy által alakított s jól begyakorlott énekkar négyes hangra” a közönséggel együtt elénekli a Hymnusi, a Szózatot, illetve a „beszéd után (néhány szóváltoztatással) a ,J\íabukodnezár dalműből” a Rabszolga- vagy (másik nevén) Szabadságkórust Változtatásként Jordán helyett Duna, Sión helyett a Kárpátok került be.45 Ezalatt itthon, a híres debreceni Kántus „A lakosság rokonszenvét vívta ki..amikor műsorait Verdi Nabucco című operájának panaszos kórusával zárta...”40 Az opera sikerének oka 1849 előtt feltehetően a nemzeti függetlenség és a szabadság kérdésével, a szabadságharc bukása után pedig a babiloni fogság motivikájával magyarázható. A kórus korabeli magyar szövegváltozata nem tartalmaz a helyszín megjelölésén kívül konkrét utalást a 137. zsoltárra,*'' de a babiloni fogság története enélkül is elégnek bizonyult a mű rendkívüli befogadói sikertörténetéhez. Az 1849-et követő néhány év művészete jelentős mértékben fordult a bibliai alapszövegekhez. Nemcsak Arany, de Tompa és Madách több versét inspirálta (leginkább az Intés címűt), hol konkrétabban, hol elvontabban. Arany A lantos című költeménye már idézett, utolsó előtti szakaszának szövegintenzitását 45 László Károly, Napló-töredék az 1849.-i menekülteket, internáltakat, különösen Kossuthot és környezetét illetőleg Törökországban és az Amerikai Egyesült Államokban, Bp., Franklin, 1887., 24, 39-40, 43, 50. 46 Vö. 16. jegyzet. Verdi Nabucco című operáját a Nemzeti Színház 1847. január 2-án mutatta be, Nabocodonozor címen; „Nagy opera négy szakaszban. Irta: Sóiéra, fordította Egressy Benjamin.” A művet 1849 júliusáig 23 alkalommal adták elő (összevetve a korabeli előadási szokásokkal, ez komoly érdeklődésre és sikerre enged következtetni), a főbb szerepekben Füredy - Nabucco, Reszler, Udvarhelyi, Schodelné - Abigél, Paksynéill. 48-tól Hubenayné - Fenena. 1850-1854 között mindössze 7 előadása volt, hét évi szünet után, 1861 novemberében került sor a felújítására. Ekkor megjelent a mű szövegkönyve is (Pesten, nyomatott Emich Gusztáv magy. acad. nyomdásznál, 1861, fordította Egressy Béni). A szöveg „felújítását” feltehetően nem vélték fontosnak - korábbi librettóváltozatot nem találtam -, erre enged következtetni László Károly variánsa is. A Nabucco 1840-es és 1850-es évekbeli sikere és hatástörténete miatt közlöm Egressy és az emigránsok változatát: III. felvonás, 4. jelenet, Eufrates pattja (Zsidók munkára hajtva rablánczokban) Az emigráns változat László Károly közlése szerint: „Szárnyat öltsfel szívem gondolatja És repülj az imádott hazába. Hol a szellők bűvös illatárja Szerte ömlik a dús halmokon. Üdvözöljed Jordán szent folyóját, Üdvözöljed Sionnak büszke ormát. Oh mi édes s mi híres emléked Elveszített imádott honom Szemeink most könnyeink forrása Melyben látszott öröm csillogása Szíveinkben a búnak lakása És igában nyögünk mint barom. Oh nagy isten, tekintsd szánk imáját, Vedd le rólunk pogánynak igáját, Oh töröld le bűnünk sunda mocskát. Irgalom, szent atyánk, irgalom. 47 „Szárnyat öltsfel szívem gondolatja És repülj az imádott hazába, Hol a szellők bűvös illatárja Szerte ömlik a dús halmokon. Üdvözöljed Duna szent folyóját, Üdvözöljed Kárpát büszke ormát. Óh! mi édes, mi kínos emléked Elveszített imádott honom! Szemeinkben a könnyű forrása, Melyben látszott öröm csillogása, Szíveinkben a búnak lakása Bujdosunk a távol partokon. Oh! nagy Isten! tekintsd szánk imáját, Add vissza a magyarok hazáját, Vedd le róla szenvedése súlyát, Irgalom, szent atyánk, irgalom!” 47 A XX. századi változatok, pl. Blum Tamásé, illetve az annak felhasználásával készült Oberfrank Géza- féle már igen. „Bölcsek lantja a fűzfának ágán, „ / Ó, miért lett oly néma a húrja?” Libretto - Verdi, közreadja dr. Till Géza, Bp., Zeneműkiadó, 1979, 37. 205
