Cséve Anna (szerk.): A forradalom után. Vereség vagy győzelem? - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 10. (Budapest, 2001)
Kovalovszky Márta: Rendhagyó emlékművek
Kovalovszky Márta Rendhagyó emlékművek Amikor 1989. június 16-án, Nagy Imre és mártírtársainak újratemetésekor az egyik szónok kijelentette: „Egy egész tragikus korszak temetésének napja ez,”1 még nem tudtuk, hogy annak az esztendőnek legfontosabb mondata hangzott el, legfontosabb a modern magyar művészetre nézve is. Csak később értettük meg, hogy 1989 katartikus, gyönyörű és tragikus évében lezárult a magyar művészet egy hosszú szakasza, e ponton túl valami más kezdődik majd. Csak később rajzolódott ki plasztikusan a nyolcvanas éveket meghatározó nagy képzőművészeti áramlatok, - a festői értékeket jogaikba visszahelyező újfestészet, újszenzibilitás,1 2 a dolgokat színükről-visszájukról ábrázoló groteszk „kelet-francia”3 képvilág, a melankolikus-nosztalgikus archaizálás4 meg a dekonstruktív formálás- és látásmód5 útja, ahogyan az évtized közepén virágba borulva és fölényesen sziporkázva a csúcsra értek, hogy a következő időkben gyorsan és alig észrevehetően süllyedjenek alá. Közülük egy - a dekonstruktivizmus - mégis felbukkant még, és éppen 1989- ben történeti-művészettörténeti szerephez jutott Bachman Gábor és Rajk László Hősök téri installációjában. Néhány hónappal később, az 1956-os forradalom emlékművére kiírt pályázatot Jovánovics György nyerte meg. Terve és a benne megfogalmazott elképzelések szokatlan, az alkalom és a tradíció közhelyeit félresöprő, egyszerre intim és harcos gondolkodásmód győzelmét jelentették. E két alkotás - két emlékmű - 1989 ajándéka, egy rendkívüli helyzetnek szülöttje, egy kivételes pillanat dokumentuma. Létrejöttük soha máskor el nem képzelhető, mint éppen ekkor, két rendszer, két korszak határán, Ungváry Rudolf kifejezésével: „a rendszerváltás holtterében”, ott, ahol fenséges és megrendítő díszletek között sírba száll a múlt és még nem ölt formát a jövő. 1 Mécs Imrét idéztük. Megjelent valamennyi napilap 1989. június 16-i számában. 2 Hegyi Lóránt kifejezése a nyolcvanas évek elejétől jelentkező új festészetre. O maga 1981 és 1987 között kiállítás sorozatot rendezett ezzel a címmel. (Új szenzibilitás I. 1981. december, Fészek Galéria; II. 1983. február, III. 1985. szeptember, Budapest Galéria, IV. 1987. március Pécsi Galéria) 3 A „kelet-francia” kifejezés Esterházy Pétertől származik. V. ö. Esterházy Péter, Mi - Ők = Egy kék harisnya följegyzéseiből, Bp., Magvető, 1994, 54-56. A székesfehérvári Csók István Képtárban 1986. május 31. és szeptember 21. között rendezett „Idézőjelben” c. kiállítás ennek a „kelet-francia" világnak jellegzetes képzőművészetét mutatta be. 4 Gellér B. István, Gémes Péter, König Frigyes és Lengyel András tartozik ebbe a vonulatba. 5 Bachman Gábor, Kovács Attila, Szalai Tibor és Rajk László kiállítását 1986 szeptemberében rendezték meg a Dorottya utcai Galériában. 183
