Cséve Anna (szerk.): A forradalom után. Vereség vagy győzelem? - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 10. (Budapest, 2001)
Dávidházi Péter: „Peragit tranquilla potestas...” Egy mottó reménysugara a szabadságharc leverése után
csüggedésből kelletinél több, a kitűrő lelkességből annál kevesebb jutott; de a világtörténetben uralkodó törvényszerűségből erőt merítő lelkesség e hiánya a közszellemet soha nem lankasztá annyira, mint a legközelebbi múltban. Ugyanezért soha nem volt oly szükség az eszméltető buzdításra, mint éppen most.”51 S e cikk három ponttal sejtető mottója („Tu ne cede malis...”) Vergilius Aeneis-ébői véve („Tu ne cede malis séd contra audentior ito”; Lakatos István fordításában; „Ám nyomorúságtól te ne félj, szállj csak vele szembe”), ugyanúgy rendíthetetlen munkálkodásra ösztönzött, mint ahogy szerinte a Claudianus- idézet tette. Öregkorában is eleven marad emlékezetében, hogyan várták el tőle a- szabadságharc után életben maradt írók és tudósok, hogy kezdeményezze a közös munkát, s fontosnak tartja kitérni a megindított Uj Magyar Muzeum mottójának széleskörű hatására. „Csak azon idő igaz ismerete mellett vagyunk képesek érteni azt, hogy egy szerencsésen választott néhány szónyi jelige (Claudianból) mint repülte át az országban a kebleket s lett a parolára váró hazafiakra nézve parola, biztatás és vígasztalás.”52 Bár az idős Toldy olykor hajlott kissé élete mitizálására, és ezt az önéletrajzi összefoglalását újraolvasva maga is szégyenkezett az egész írást átjáró öndícséret emberi gyarlósága miatt,53 a jelige országos hatását illetően biztosan nem túlzott. Jakab Elek még évtizedekkel később is élénken emlékezett arra, milyen lelkesen mutatta neki Kolozsvárott gróf Mikó Imre 1852 telén az Uj Magyar Muzeum egyik füzetét, kiemelve a mottót, ezekkel a szavakkal: „Egy ügyes magyar vállalat devis-ét olvasom fel, a minél én okosabbat s a mostani időkre nekünkvalóbbat nem olvastam, valóságos Széchenyi-elv: »Peragit tranquilla potestas, / Quod violenta nequit« [...] Ezt kellene minden magyar embernek medaillonban magával hordozni, vagy tárcájában, heves népünknek pedig a Lőcsei vagy István bácsi kalendáriumába a legelső fehér lapra beírni, és aztán minden gondolatjánál, szavánál, tervezésében és cselekvésénél követni!”54 Mikó még hozzátette, hogy az akkoriban tervezgetett Erdélyi Történelmi Adatok megindításával ezt a claudianusi elvet fogja követni;55 az 1855 végén megjelent első kötet ugyan Tacitustól veszi nem kevésbé buzdító és vigasztaló jeligéjét („Haec aliaque ex veteri memoria repetita, quotiens res locusque, exempla recti, aut solatia mali poscent, haud absurde memorabimus”), de Tájékozás című bevezetésében, a magyar történetírás régi iskolájának tárgyalása után idézi a claudianusi mottót, mégpedig saját fordításában és eredetiben egyaránt, hogy honfitársai lelkére kösse mint a tudományos megújulás alapelvét. „És most jő az új iskola, mint a hamvából kikelt phoenix, mint vidám tekintetű férfi, [...] kimért léptekkel emelkedve föl a közelmúlt gyászromjaiból, föllelkesülve és lelkesítve, új jelszóval, új tanokkal, egészen nemzeti és önálló történeti felfogással. Halljuk e jelszót és értsük meg: »Mit erőszakkal nem, csöndben és halkan munkálva végbevihetni «.”56 Ilyen visszhangoktól fölerősítve a jelszó nyomtatásban és élőszóban tovább terjedt, úgyhogy az évtized vége felé, 1858 februárjában Révész Imre egy Erdélyi Jánoshoz 51 Toldy Ferenc, Újévi elmélkedés a szerkesztőtől, Uj Magyar Muzeum, 1854,1. füzet, 3-5. 52 Toldy Ferenc, Hogy mit akartam teljes életemben. = Toldy, 1879, 19. köt., 393. 53 Toldy, 1879, 19. köt. 394. 54 Jakab Elek, Toldy Ferenc és Kazinczy Gábor, Figyelő, 1879. (A továbbiakban: Jakab, 1879.) VII, 17. 55 Jakab, 1879, VII, 17. 56 Erdélyi Történelmi Adatok, szerk. és kiad. gróf Mikó Imre, I-IV, Kolozsvár, Az Ev. Rcf. Főtanoda betűivel, 1855, I.,pp. IX-X. 159
