Cséve Anna (szerk.): A forradalom után. Vereség vagy győzelem? - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 10. (Budapest, 2001)

Dávidházi Péter: „Peragit tranquilla potestas...” Egy mottó reménysugara a szabadságharc leverése után

sora; „A' nagy Egek fényét" kezdetű 9 soré a Gigantomachia 1-10. sora; „A' mikoron rutul lehanyatlott” kezdetű 8 soré az In Rufinum liber primus praefatio- jának 1-10. sora; a „Meg mentett Helicont” kezdetű 6 soré az In Rufinum liber secundus praefatiojának 1-6. sora.)29 Toldy mint Vörösmarty ifjúkori barátja, többrendbeli munkatársa és művei első összkiadásainak (1833, 1840, 1845-1848, 1847) legfőbb szerkesztője sokat tudhatott Vörösmarty kötetben meg nem jelent verseiről, hiszen 1863-ban arról értesülvén, hogy Gyulait bízták meg az összkiadással, egy majdani pótkötettel készült bosszút állni mel- lőztetéséért,30 31 de ismeretei inkább a sajtóban megjelent versekre vonatkoztak, mint a kéziratban maradt zsengékre; az utóbbiakat ugyanis a költő halála után maga is egyre türelmetlenebbül kérte Zádortól - mindhiába. A Handbuch egykori társszerkesztője a féltve őrzött kéziratcsomót többszöri unszolásra sem adta át neki, megtekintését sem tette lehetővé,51 sőt láthatólag Gyulai kiadása számára is csak egy viszonylag kis részét engedte át; a gyűjtemény így nála maradt része az ő hagyatékából előbb a nagyváradi premontrei főgimnázium könyvtárába került, majd onnan vissza a költő leszármazottaihoz, végül (1924-ben) az Akadémia kézirattárába. A Manlius Theodorust dicsőítő panegyris fordítását Vörösmarty az eredeti mű címe és a szerző neve nélkül írta bele az Exercitia Scholastica című iskolai füzetbe, amely e viszontagságos sorsú kézirategyüttes részeként mindvégig elérhetetlen maradt Toldy számára, pedig ha az Uj Magyar Muzeum mottójának kiválasztásakor láthatta volna, minden bizonnyal azonosítani tudja eredetijét, annál is inkább, mert a kézirat „Sokpolgár” kezdetű 11. sora fölé a költő odaírta: „Mallius is”.32 Czinke fordítása azonban Vörösmartyé nélkül is ösztönzést adhatott Toldynak arra, hogy tanulmányozza a hajdani költőt, akiről ugyanekkor a római költészet történeti áttekintésében is érdekes dolgokat olvasott.

Érezhető örömmel és érdeklődéssel jegyzetelte ki ugyanis 1821-ben az Erdélyi Muzeum 1814-ben megjelent első füzetéből ifjabb Pataky Mózes A' római poézis’ történetei című tanulmányfordítását, s benne a Claudianus rövid életrajzának szentelt lábjegyzetet, mégpedig Kazinczy ugyanott megjelent A ’ magyar literatúra történetei című Töredékének összefoglalása után, és részben épp a magyar irodalom szempontjából érzett jelentősége miatt. Bár Pataky maga is utalt rá szövege végén, hogy külföldi mű nyomán, a Charactere der vornehmsten Dichter aller Nationen-bő\ (tehát Sulzer Allgemeine Theorie der schönen Künste című munkájának több szerző általi posztumusz kiegészítéséből) dolgozott, s noha a Patakyt (báró Wesselényi Miklós nevelőjét) régóta nagyra becsülő Kazinczy33 már az első oldalaknál

29 Vörösmarty Mihály, Kisebb költemények I. (1826-ig), Vörösmarty Mihály Összes Művei, szerk. Horváth Károly és Tóth Dezső, I. köt., sajtó alá rend. Horváth Károly, Bp., Akadémiai Kiadó, 1960, (A továbbiakban: Vörösmarty, 1960a.) 51-54.

30 Toldy Ferenc Kazinczy Gáborhoz, 1863. március 16. MTA Kézirattár. M. ír. Lev. 4-r. 126.

31 Toldy Ferenc Kazinczy Gáborhoz, 1856. augusztus 31. MTA Kézirattár, M. írod. Lev. 4-r. 126.; Toldy Ferenc Kazinczy Gáborhoz, 1859. február 8. MTA Kézirattár, M. írod. Lev. 4-r. 126.; Toldy Ferenc Zádor Györgyhöz, 1859. november 14. MTA Kézirattár, M. írod. Lev. 4-r. 126.; Zádor György Toldy Ferenchez, 1859. november 23. MTA Kézirattár, M. írod. Lev. 4-rét. 104.

32 Vörösmarty Mihály, Cikkek Bírálatok. Jegyzetek. (Vörösmarty kéziratainak kolligátumai.), II. köt., MTA Kézirattár. K713/11. Ebben található az Exercitia Scholastica című kéziratos füzet, a 45—89. lapokon. A Claudianus-fordítás a 47. lap rectóján. Vö. Vörösmarty, 1960a. 442.

33 Vö. Pataky Mózes Kazinczy Ferenchez, 1810. április 12.; Kazinczy Ferenc Pataky Mózeshez, 1810. május 7. = Kazinczy, 1890-1911, 364-365., 437-439.