Cséve Anna (szerk.): A forradalom után. Vereség vagy győzelem? - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 10. (Budapest, 2001)

Dávidházi Péter: „Peragit tranquilla potestas...” Egy mottó reménysugara a szabadságharc leverése után

észrevette, hogy e „derék” munka „a Sulzer’ Nachtrágjából van véve”, amelyet ő még kufsteini fogságában olvasván kiválónak talált, majd 1808-ban Szemere Pálnak ajándékozott, többek közt épp e cikket ajánlva belőle fordításra,34 35 jellemző, hogy e könyv ilyen áttekintéseire már ő is hazai tanulságai miatt hívta fel barátja figyelmét, aki ekkoriban a magyar költészet történetére készült. „A’ Magyar Poezis históriáját akarván meg írni, nagy segítségére lesznek, mert a’ mi ott a görög, római, német és angol poezis felül mondatik, azt igen jó annak, a’ ki a magyar poezisét akarja meg írni, szeme előtt lebegtetni.”33 Kazinczy itt nem fejti ki, milyen tétel hazai érvényességére gondol, azonban a fiatal Toldynak a római költészet történetéről szóló (Johann Caspar Friedrich Manso tollából származó) tanulmány fordítását végigjegyzetelve nem kerülhette el a figyelmét, hogy egy hazai viszonyokra alkalmazható nevezetes tanulságot befejezésül a fordító is kifejtett, amikor a görögök utánzásán felnőtt római költészet lehanyatlásának és elenyészésének rajzából, majd szükségszerűségének általánosított tételéből („Ez a’ Fátuma a’ jó ízlésnek minden népeknél, hol a’ Poézist másolás és majmolás szüli. ”) egy Manso szövegében már nem található, ékesszólóan buzdító záróbekezdésben vonta le következtetését honfitársai számára. „Miilyen méltó ezen szomorú végső igasság szeretett nemzetünk’ figyelmére, melly ízlésének bimbójiból kifejlődve nyílt korához nagy lépésekkel közelget! Magyarok! Rómát csak az egy görög ízlés’ járma nyomta; ránk nézve hány nemzetek nem állanak már, a’ tökélletesség’ magas pontján, kik eltöltvén bennünk’ hatalmas énekeikkel majmolásaikra édesgetnek. - Öleljétek-fel kincseiket; de öntsétek azokat magyar lélek’ formájiba, mellynek se lelki erőtök, se nyelvetek akadályt nem vet.”36

Pataky olyannyira ezt szánta hazai tanulságul, hogy ennek érdekében kihagyta a Manso tanulmánya végén hangoztatott másik tanulságot, miszerint az is végzetes, ha egy irodalomnak a főváros ad szabályt; fiatal olvasója azonban nem ezt jegyzetelte ki utoljára a cikkből, s bár akkori írásaiból sejthetően egyetértett az általános végkövetkeztetéssel, fontosabbnak tartotta bizonyos konkrét részleteket elraktározni. A kritikatörténészek véleménye eltér az Erdélyi Muzeum ilyenfajta tanulmányfordításainak37 hatásáról; van, aki az eredetiség

34 Kazinczy Ferenc Döbrentei Gáborhoz, 1814. május 20. ; Kazinczy Ferenc Sipos Pálnak, 1814. május 22.; Döbrentei Gábor Kazinczy Ferenchez, 1814. június 3.; Kazinczy Ferenc Szombathy Jánoshoz, 1814. június 29. = Kazinczy, 1890-1911, XI, 381., 388., 409.; Kazinczy Ferenci levelezése, XXII. köt., kiad. Harsányi István, Bp., Magyar Tudományos Akadémia, 1927, 315. Kazinczy Ferenc Kis Jánoshoz 1808. december 30. = K

azinczy, 1890-1911., VI, 168. Hogy Kazinczy milyen nagyra becsülte a rabságban egykor társaként szolgált művet, az kiderül a Ráday Könyvtárban őrzött példány beírásából is: az első kötet előzéklapján, a beszerzés körülményeinek egykori rögzítése alatt (Franz Kazinczy, Brünn, in Mahren, 31. Septbr. 1798.) úgy ajánlja Szemerének a könyvet, hogy alighanem egyszerre céloz annak személyes sorsbeli és egyetemes szakmai értékére: Szemete Pál barátomnak, a’ ki tudja, ebben tőlem mit vesz. - Széphalom, Decemb. 1808. Ehhez még vö. Kazinczy Ferenc Szemere Pálhoz, 1809. február 11. = Kazinczy Ferenc válogatott művei, sajtó alá rend. Szauder Józsefné, vál. és jegyz. Szauder József, I—II., Bp., 1960, 163.

35 Kazinczy Ferenc Szemere Pálhoz, 1809. február 11. = Kazinczy Ferenc levelezése, XXIII, köt., kiad. Berlász Jenő, Busa Margit, Cs. Gárdonyi Klára, Fülöp Géza, Bp., Akadémiai Kiadó, 1960, 163.

36 Ifj. Pataky Mózes, A’ római poézis' történetei, Erdélyi Muzéum, I. füzet, 1814, (A továbbiakban: Pataky, 1814.) 141.

37 L. még Döbrentei Gábor, A német próza történetei, Erdélyi Muzéum, 1815, III. köt., 46-94.; Döbrentei Gábor, A Franczia Nyelv kimívelése történetei, s Prozaikusi Munkájinak megvizsgálása, Erdélyi Muzéum, 1816, V. köt., 3-69.

154