Cséve Anna (szerk.): A forradalom után. Vereség vagy győzelem? - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 10. (Budapest, 2001)

Szabad György: Mi a teendő vereség esetén?

már kínálgatták csodaszereiket, Deák Ferenc azonban, ekkor a passzív ellenállás megtestesítője, egyetlen idézett javaslat egyetlen részletére sem bólintott még rá.

Magyarország megújulásának és 1848-49. évi önvédelme szükségességének hívei itthon s jórészt a számkivetettségben is még csupán a nagy élményeket, illetve saját szerepüket megörökítő feljegyzésekre vállalkoztak. Foglalkoztak ugyan a jövővel is, de konkrétumokig jobbára csak a „forradalomcsinálás” hívei jutottak el. Jubál Károly ipartanodái tanár a „honmentés” katonai tervét is felvázolta,18 Makk József tüzér ezredes pedig a tenni akarástól lázas „szózatjában nemzeti és demokratikus célokra is mozgósított.19 A vizsgált időszakban - eddigi ismereteink szerint - elsősorban Kossuth volt az, aki - átmenetileg ugyan maga sem mentesen a mazzinista hatásoktól - Magyarország átfogó és konkrét, a történtek tanulságait sokban értékesíteni törekvő, írásba foglalandó alkotmányos megújulására tett javaslatot.

A Habsburg-birodalom elkerülhetetlennek ítélt felbomlásával szabaddá váló Magyarország kialakítandó alkotmányára készített javaslatát Kossuth - mint ismeretes - még törökországi intemáltsága idején dolgozta ki. Alapelveit már az 1850. június 15-én Teleki Lászlóhoz intézett - tanulmány méretű - levelében felvázolta.20 Kidolgozott formáját 1851. április 25-én küldte meg Mazzininak, saját kérésére, aki az eljövendő európai átalakulás érdekében az együtt élő népek nemzeti és nemzetiségi ellentéteinek kiküszöbölésére törekedett. Kossuth eredetileg a magyar országgyűlés azon határozatának kívánt eleget tenni, amely a Függetlenségi Nyilatkozat elfogadásával egyidejűleg „az ország jövendő kormányrendszerének” majdani „megállapítását”, mégpedig „minden részleteiben”, feladatként állapította meg, aminek kidolgozására bizottság is alakult - többek között - Kemény Zsigmond részvételével. Minthogy azonban a Függetlenségi Nyilatkozat szerint „az európai státuscsaládban” helyét elfoglalni törekvő, minden nemzettel, különösen pedig szomszédaival békében, sőt baráti szövetségben élni kívánó Magyarország írott alkotmányának tervezete a vereségig nem készülhetett el, Kossuth feladatának tekintette ennek előkészítését. Olyan javaslat megszövegezésére vállalkozott, amely reményei szerint tárgyalási alapul szolgálhat egy majdani magyar alkotmányozó országgyűlésnek, és addig is körvonalazhatja - az 1849. július 28-i országgyűlési határozattal összhangban - a kívánatos nemzetiségi megbékélés konkrétumait.

Az Alkotmányjavaslat az önrendelkezéshez jutó Magyarországot olyan, parlamentáris kormányzattal bíró államként ajánlotta helyreállítani, amely az egyéni és közösségi jogokat nemcsak deklarálja, hanem biztosításukat a személyi autonómiától a települések és a megyék igazgatásáig kiépítendő önkormányzati rendszerre kívánja alapozni. Minden szinten általános választójogra támaszkodó többségi döntést kívánt meg, a kisebbség alkotmányba iktatandó jogainak tiszteletben tartásával. Elképzelései szerint az önkormányzatok a végrehajtó ha18 Jubál Károly, A honmentés tervezete, 1851. Lásd Lukács Lajos, Magyar függetlenségi és alkotmányos mozgalmak 1849-1867, Bp„ 1955, 372-377.

19 Makk József, János szózata = A Kossuth-emigráció Angliában és Amerikában, sajtó alá rend. JÁNOSSY Dénes, Bp„ 1940,1, 523-545.

20 Kossuth Kütahyából 1851. június 15-én Teleki Lászlónak küldött munkálatát 1. Magyar Országos Levéltár, R. 90. I. 797.

14