Cséve Anna (szerk.): A forradalom után. Vereség vagy győzelem? - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 10. (Budapest, 2001)

Szabad György: Mi a teendő vereség esetén?

talom esetleges túlkapásai ellenében (s a parlamentnek felelős kormányzat is az akcióképességének megbénítására irányuló esetleges törekvésekkel szemben) a törvényhozásban, sőt egy alkotmánybíróságban találnak támaszra. A javaslat a nemzetiségiek számára - a teljes jogegyenlőség biztosítása mellett - a személyi autonómiára alapozva lehetővé kívánta tenni a csatlakozást az országos politikai szervezetekként megalakítható „nemzeti egyletekhez”. Kossuth - Horvátország önrendelkezését elismerve - nem kívánt hozzájárulni az ország nemzetiségi területekre tagolásához, Magyarországot nem szokványosán „soknemzetiségűnek”, hanem „kevert nemzetiségűnek” tekintve. Ugyanakkor indokoltnak tartotta, hogy az önkormányzatok jelentős hányadában többséghez jutó nemzetiségiek kezébe olyan hatalmi eszközök kerüljenek, törvény szabta módon, amilyenekkel csak uralkodó nemzetek rendelkeztek az egykorú Európában. Az Alkotmányjavaslat szerint az önrendelkezéshez jutó Magyarország ország- gyűlését illeti - a majdani nemzetközi viszonyok figyelembevételével - annak eldöntése, hogy államformája köztársaság vagy alkotmányos királyság legyen. Kossuth emellett mindenképpen a magyar országgyűlésnek fenntartandó jognak tekintette annak eldöntését is, kíván-e részt venni - a kilépés lehetőségének biztosításával - államszövetség létrehozásában.21

Összefoglalóan megállapítható, hogy az 1849. évi vereséget követő két-három évben a „túlélést”, sőt a politikai irányvételt hosszú időre meghatározó törekvések rendre megfogalmazódtak, azonban a hazai tudatformálásban nyilvánosan csak a kollaborálásra, a restaurálásra és az önkényuralmat gyakorló hatalommal való kompromisszumra törekvők gondolatai és javaslatai (ezek is csak részben) juthattak szóhoz. Mindenekelőtt majd az Októberi Diplomában testet öltő megegyezési kísérletek előfutárai jelentkeztek. Sok tekintetben ezek már a kiegyezés előzményeinek is tekinthetők, amely a dualista rendszer keretei közt a „társuralkodó nemzet” pozícióját és kétes dicsőségét s egyben a tényleges önrendelkezése végzetessé váló ellehetetlenülését kínálták a magyarságnak.

Túlélve a vereséget „ 1848-49”-nek és a Függetlenségi Nyilatkozatnak az irányadása, az önálló magyar államisághoz és annak parlamentáris kormányzati rendszeréhez való visszatérésre való törekvés - szolidaritásban „az európai státuscsaláddal”, megbékélve az együtt élő népekkel és szövetségben a régió nemzeteivel - új távlatokat nyert Kossuth Alkotmányjavaslatában. Ez a koncepció nemcsak a katonai vereség következményein mutatott túl, hanem felkészülést ajánlott a magyarság számára a Habsburg-birodalom elkerülhetetlen felbomlásának túlélésére is.

21 Kossuth alkotmányjavaslatának eredeti francia nyelvű, Kütahya, 1851. április 25-i keltezésű szövegét közli: Eugenio Kästner, Mazzini e Kossuth, Firenze, 1929,120-140. Fordítását és több változatát 1. Spira György, Kossuth és alkotmányterve, Debrecen, 1989. Vö. Szabad György, Lajos Kossuth’s Role in the Conceptualization of a Danubian Federation = Geopolitics in the Danube Region. Hungarian Reconciliation Efforts, 1848-1998, ed. Ignác RoMsics-Béla K. Király, Bp.-New York, 1999, 61. skk.

15