Cséve Anna (szerk.): A forradalom után. Vereség vagy győzelem? - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 10. (Budapest, 2001)
Guy Rosa: Victor Hugo: „Mi a száműzetés?”
együtt azt eredményezték, hogy Hugo egy általános, szellemi és politikai, francia és világméretű ellentámadás vezérévé, vagy legalábbis mozgatórugójává vált.37 Ez az a lángoló korszak, amikor a Londonból és Brüsszelből kapott jelszavakat magyarázza,38 s amikor Girardinnek, aki mindebből már semmit sem hisz, és vissza akar térni Párizsba, azt mondja, „hamarosan annál hatalmasabb lesz valaki, minél több időt töltött száműzetésben”,39 amikor azt tervezi, hogy londoni, brüsszeli és New York-i alapokkal „fellegvárat építünk [...] és onnan ostromoljuk majd Bonapartét”,40 41 amikor Jerseyre érve felkiált: „Arra kell törekednünk, hogy aki majd Jerseyt és Franciaországot összehasonlítja, elmondhassa: ez a kis sziget szabadította fel ezt a nagy népet”'" s ekkor írja J. Janinnek: „Amikor a fegyverek ostobasága győzedelmeskedett a szabadság fölött, amikor a nyers erőszak száműzte az értelmet, kiválasztattam annyi más közül, akik többet érnek nálam, hogy az értelmet képviseljem. Nem Bonaparte választott ki, ez a szánalmas idióta, aki azt sem tudja, mit csinál, hanem a Gondviselés, és én hálát adok ezért Istennek. Milyen hatalmas megtiszteltetésben van részem! Irigyeljetek mindannyian, én képvisellek benneteket!”42 A francia száműzöttek egysége azt az időszakot előlegezi, amikor „az összes demokrata és az összes szocialista egyetlen republikánusban egyesül”43 majd, az európai száműzöttek közössége pedig a majdani Európai Egyesült Államok előképe. Brüsszel és Jersey között Hugo Londonban találkozik Ledru-Rollinnel, Louis Blanc-nal, Mazzinival és talán Kossuthtal is, s e nem mindennapi csúcstalálkozón már érezhetők az ellentétek.44 A második szakasz, egészen 1859-ig, az ellenállás korszaka. A száműzöttek közössége megbomlik - a londoni csoport fokozatosan eltávolodik a jer- seyitől,45 de ez utóbbi maga is táborokra szakad, s Hugo egyre inkább 37 Ennek számtalan jele van, Hugót többek között felkeresi az Orléans-ház küldötte, aki azonban dolga végezetlenül tér vissza Franciaországba (1. Hugo levelét feleségéhez, 1852. április 14.). 38 Mindenekelőtt a Déclaration á propos de l'Empire (Nyilatkozat a császárság ügyében) szövegét, 1. Actes et Paroles, CEuvres completes, 462. o.; de a száműzöttek nevében Hugo beszél Jean Bousquet és Louise Julien temetésén is. 39 E beszélgetésről 1. Hugo beszámolóját feleségéhez írt levelében (1852. március 19.). 40 L. feleségéhez írt levelét, 1852. január 11. Ugyanebben a szellemben: „Magunkkal visszük a francia szellemet, a francia szellem pedig nélkülözhetetlen a politikában, az irodalomban és a kereskedelemben.” [Hugo kiemelése] (Levél A. Vacquerie-nek, 1852. január 18.) Hugo nem írja át a valóságot, és gondosan feljegyzi azokat a híreket, eseményeket, amelyek jelzik, hogy a franciaországi rezsim továbbra is érdeklődik iránta: 1852-ben például tudomására hozták, hogy a kormányon belül felmerült büntetésének eltörlése; fia, Franţois-Victor elnöki kegyelemben részesült; és a A kis Napóleon megjelenése után természetesen megerősítették a határok őrzését. 41 Ez a fellengzős mondat nem került be az Actes et Paroles című kötetbe (CEuvres completes, 423-425.), csak Adélé Hugo Naplójából ismerjük (Le Journal d’Adélé Hugo, I, 239.) 42 1852. március 24-i levél. 43 En arrivant ä Jersey = Acres et Paroles, i. m., 423. 44 Hugo több levelében is hangot ad annak a naiv és őszinte meggyőződésnek, hogy egy „vezércsapathoz'’ tartozik, mint például abban a viszonylag kései - 1854. március 19-i - levélben, melynek címzettje Louise Colet: „Párizsban ezt nem is sejthetik; vannak pillanatok, amikor ennek az egész ormótlan és ostoba kontinensnek a sorsa egy maroknyi száműzött kezében van, és egész Európa - anélkül, hogy sejtené - egy londoni külvárosi ház vagy egy Jersey partján kikötött bárka tengelye körül forog.” 45 1854 március elején, többszöri - közvetítők segítségével folytatott - megbeszélés után Hugo a jerseyi száműzöttekkel egyetértésben visszautasítja Ledru Rollin meghívását („felszólítását” - mondja Hugo), és nem megy el a Londonban szervezett tanácskozásra, amelyre a belgiumi és a jerseyi száműzöttek is hivatalosak voltak. Hugo levelezése alapján a vita lényegében akörül zajlott, mennyire legyen radikális a majdani forradalom - Hugo a maga részéről nem fogadta el sem a halálbüntetést, sem a vagyonelkobzást. Ezek a valóságtól elrugaszkodott tervek mosolyra fakasztanának, ha közben nem lett volna a Kommün. 123
