Cséve Anna (szerk.): A forradalom után. Vereség vagy győzelem? - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 10. (Budapest, 2001)
Guy Rosa: Victor Hugo: „Mi a száműzetés?”
tiltakozásra: a Shakespeare-évforduló alkalmából rendezett párizsi akadémiai ünnepségen a jelenlévők - Berlioz, Dumas, Jules Favre, George Sand, Jules Janin, Gautier, Michelet, Leconte de Lisle és mások - szándékosan üresen hagyták a távollévő Hugo székét. Még az ellene hozott óvintézkedések alapján sem tudjuk felmérni a száműzött valódi erejét: ha igaz is, hogy a színházak Hugo egyetlen darabját sem játszhatták a második császárság alatt (erről gyakran megfeledkeznek azok, akik Baudelaire és Flaubert fejére helyeznek mártírkoszorút), a többi mű átcsúszik a cenzúrán, ennek azonban nem a figyelmetlenség vagy a nagylelkűség az oka — a A kis Napóleon és a Fenyítések olyan intő példa volt, mely elgondolkodtatta a rezsimet, Hugo pedig 1854-ben mintegy fegyverszünetet ajánl, amit az ellenfél elfogad és tiszteletben tart. Ez a jelentékeny és sokszínű politikai tevékenység, amely a száműzött életének egyetlen aspektusát sem hagyja érintetlenül, változatossága révén is megnehezíti az elemzést, még akkor is, ha kizárólag az Actes et Paroles című kötet írásaira koncentrálunk. A szövegek a legváltozatosabb műfaji jegyeket mutatják: parlamenti feliratok, nyilatkozatok, nyílt levelek, gyászbeszédek, pohárköszöntők stb., közben egy vers, a Mentana\ ugyanígy a megszólítottak köre is rendkívül széles: egyszerre vannak közöttük hús-vér emberek (a száműzöttek gyűlése, Jersey vagy Guemesey lakossága, a francia köztársaságpártiak), és fiktív címzettek - a Lettre á Louis Bonaparte (Levél Louis Bonapartének) sokkal inkább az angoloknak szól, mintsem a látszólagos címzettnek - de a szövegek mögött mindig ott van a megszólítottak sokkal szélesebb köre is, mely egyszerre tényleges (a francia és a nemzetközi közvélemény) és virtuális (minden olvasó, vagyis az egész emberiség, mint általában minden irodalmi szöveg esetében). A témák változatossága egyenesen szédítő: a császárság visszaállításáról tartott népszavazáskor tartózkodásra szólít fel, Georges Peabody t magasztalja, foglalkozik a belga egyetemisták kongresszusával és az északamerikai polgárháború előjeleivel, Gustave Flourens görögországi bebörtönzésével... Hugo közbelép, felszólal, ha nem is bárkiért, de mindenkiért, ha nem is bármiért, de minden nagy ügyért, s így aztán mi sem könnyebb annál, mint hogy az egészet egy kalap alá vegyük, s megbélyegezzük - rosszabb esetben a 48-as ideológia, jobb esetben a humanitarizmus - címkéjével. Mindkettő elég sértő ahhoz, hogy ne hagyjuk szó nélkül. *** Mindenekelőtt szükség van a korszakok világos elhatárolására. A Fenyítések megjelenéséig az európai republikánus forradalmak és nemzeti felkelések bukása, a franciaországi politikai rendszer látszólagos gyengesége, a száműzöttek sokasága, a soraikban lévő kimagasló egyéniségek, akiket a száműzetés ténye magától értetődően a republikánus mozgalom élére emelt, vagyis a körülmények 122
