Kalla Zsuzsa (szerk.): Az irodalom ünnepei. Kultusztörténeti tanulmányok - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 9. (Budapest, 2000)
I. Az irodalom ünneplése - Szilágyi Márton: Az Éneklő Borz avagy az irodalmi kultusz színe és fonákja. Irodalmi kegytárgyak ironikus árverése Kolozsvárott, 1995 decemberében
Szilágyi Márton AZ ENEKLO BORZ AVAGY AZ IRODALMI KULTUSZ SZÍNE ÉS FONÁKJA: IRODALMI KEGYTÁRGYAK IRONIKUS ÁRVERÉSE KOLOZSVÁROTT, 1995 DECEMBERÉBEN Az esemény, amelynek rekonstruálására és értelmezésére kísérletet teszek, nem ragadható meg szövegek interpretálásán keresztül. Ha a témát be akarjuk határolni, azt mondhatnók: voltaképp egy happeningről vagy performance-ról van szó, noha nem a szónak a képzőművészetben meghonosodott értelme szerint1. Saját értelmezői helyzetem ezúttal éppen ezért nem is a filológuséhoz, hanem a gyűjtőéhez hasonlít: az esemény résztvevőjeként próbálom majd felidézni a történéseket, módszertanilag tehát a kulturális antropológia eszköztárából a Clifford Geertz-féle „sűrű leírás" kínálkozik a legalkalmasabbnak2. Mindazonáltal - éppen a módszer elméleti implikációi miatt - nem lenne értelme különválasztani a leírást az interpretációtól; aligha lehet eltekinteni attól, hogy a felidézés már önmagában is az értelmezés feladatával érintkezik: több év távolából, egykorú, recens feljegyzések híján nem annyira arra emlékszem, ami akkor és ott megtörtént, hanem arra, ami nekem akkor az eseménysorról eszembe juthatott. Más szóval: jelentéstelinek minősített struktúrákat írok le, a jelentés pedig függvénye annak, amit - lévén szó mégiscsak irodalomhoz kapcsolódó eseményről - irodalmi szövegekből és azok különféle interpretációiból vontam vagy vonok el. Hiszen már a produkció pillanatában is jelentőségtelinek és kultusztörténeti szempontból rendkívül sokatmondónak éreztem azt a kolozsvári rendezvényt, amelynek tanúja lehettem: tehát már akkor az összefüggések - számomra relevánsnak tűnő - hálózatába illesztettem bele a látottakat. Megítélésem szerint ugyanis 1995 decemberének elején annak lehettem tanúja, hogy a romániai magyar irodalom mint önmagát autochtón, regionális irodalmiságként felfogó komplexum hogyan jutott el egy önszemléleti differenciálódáshoz, pontosabban egy irodalmi csoportosulás hogyan jelenítette meg saját, reflektált viszonyát ehhez a tradícióhoz. Nyilvánvaló azonban, hogy leírásom aligha fedi teljesen a szintén jelenlevő, irodalomértelmezéssel foglalkozó személyek benyomásait: mindannyian másféle struktúrákba vetítünk bele másféle értelmezéseket. A jelenség értelmezése függvénye annak, amit a romániai magyar irodalom hagyományrétegeiről és hagyományértelmezéseiről gondolok3. 1995. december 6-a és 9-e között került sor Kolozsvárt arra a Mikulás-fesztiválra, amely az „Éneklő Borz és Barátai" címet viselte. A program rendkívül sokrétű és változatos volt, nem kizárólagosan irodalmi karakterűnek szánták: filmvetítések, koncertek, felolvasások és kerekasztalbeszélgetés követte egymást - a továbbiakban mindazonáltal nem a rendezvény egészének, hanem csupán egy részegységének szentelnék figyelmet. Az irodalmár résztvevők egy része Magyarországról érkezett (ők a rendezvény címében emlegetett „barátok" közé tartoztak): a József Attila Kör, Károlyi Csaba elnök szervezésében, 56
