Kalla Zsuzsa (szerk.): Az irodalom ünnepei. Kultusztörténeti tanulmányok - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 9. (Budapest, 2000)

I. Az irodalom ünneplése - Szilágyi Márton: Az Éneklő Borz avagy az irodalmi kultusz színe és fonákja. Irodalmi kegytárgyak ironikus árverése Kolozsvárott, 1995 decemberében

Árverési jegyzék, Kolozsvár, 1995. december 9.

delegációval képviseltette magát, amelyben írók és kritikusok egyaránt helyet kaptak4. Mindannyiójuknak saját, testre- szabott feladat jutott, a három kijelölt programpont közül kettőn kellett közreműködniük: egyrészt előadásokat kellett tartaniuk a kolozsvári egyetem filológiai karán az ottani Láthatatlan Kollégium toborozta hallgatóságnak a mai magyar irodalomról5, másrészt be kellett kapcsolódniuk abba a vitamatinéba, amely a kortárs magyar irodalom magyarországi és romániai recepciójával foglalkozott5, harmadrészt saját műveikből kellett felolvasniuk egy irodalmi esten - ez utóbbi természetesen csak a küldöttség író-tagjaira terjedt ki7. A záróeseményre a kolozsvári Magyar Színházban került sor; ennek egyik, központi rendezvénye lett az előcsarnokban lebonyolított árverés, ahol is irodalmi kegytárgyak keltek el. Fontosnak tartom azonban megjegyezni: meglehet, kizárólag az én benyomásom szerint minősülhetett éppen ez a rendezvény központinak.

A több műsorszámból összeálló zárórendezvényről beszámoló Kántor Lajos - aki tudomásom szerint egyedül reagált nyilvánosan, újságcikkben a Mikulásfesztiválra - például említést sem tett róla8. Károlyi Csaba már az utazás előtt figyelmeztette az összes magyarországi résztvevőt, hogy hozzanak magukkal valamilyen emléktárgyat, amelyet fölajánlanak erre az árverésre; tehát az árverés koncepciója már korábban kialakult, nem rögtönzésről volt szó. A kérésnek mindenki eleget is tett, a tárgyakat pedig átadták a szervezőknek; ők ez alapján elkészítettek egy kézírásos árverési jegyzéket, amelyet azután fénymásolatban szétosztottak a jelenlévők között9. Az árverésre bocsátott tárgyak egyfelől tehát a magyarországi vendégektől származtak, másfelől pedig a szervezők a velük rokonszenvező, az ötletet pártoló romániai magyar íróktól kérték el őket. A 29 tételt tartalmazó lista mindazonáltal csonka: hamarabb zárták le, mint ahogy mindenkitől elkérték volna az emléktárgyát. Az árverés előtt kiállított és megtekinthető tárgyak köre tágabb volt, mint amit a jegyzék tükröz. Bizonyosan hiányzik róla Mészöly Miklós kiskanala, amellyel - állítólag - Visky And- ráséknál megkeverte a kávéját (ezt Visky ajánlotta fel); valamint Schein Gábor gyermekkori bohóca, Csordás Gábor számítógép-klaviatúrája, amellyel a Jelenkor Kiadó könyveit szerkesztette meg, valamint saját, elromlott Tiko Time karórám; emlékezetem szerint hiányzik a listáról Farkas Zsolt emléktárgya is, az a kiskanál, amellyel a tulajdonosa a lágytojást szokta enni. Az irodalmi kegytárgy-árverés tehát már alapötletében is a kultuszhoz való viszonyulás ironikus válfaját tükrözte: személyekhez kötött tárgyakra terjedt ugyan ki, olyannyira, hogy az eredeti tulajdonjogot több jelenlévő saját aláírásával hitelesítette (pl. Schein Gábor és jómagam is elvégeztük a hitelesítésnek ezt a gesztusát), ám a tárgyakat felajánlók döntő többsége nem számított kultikus tisztelettel övezett személynek. Közülük is többen nyilvánvalóan használhatatlan használati tárgyakat ajánlottak föl: ilyen volt Károlyi Csaba sérült úszószem57