Kalla Zsuzsa (szerk.): Az irodalom ünnepei. Kultusztörténeti tanulmányok - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 9. (Budapest, 2000)
I. Az irodalom ünneplése - E. Csorba Csilla: A költészet apoteózisa
Az előadók súlyához mérten eddig kevésbé emelték ki - bár Praznovszky Mihály szól róla, - a vidéki Kazinczy ünnepségeket kísérő apoteózis sorozatot, amely a magyarországi későbbi költő-istenítések ceremóniájának és dramaturgiájának alaptípusát képezte, ide és külföldi előképekhez nyúltak vissza a század második felében a költőket ünneplő kortársak. Dunaszerdahelyen a színházban Plachy Ferenc által festett Kazinczy-apote- ózist koszorúzta meg a közönség, annak az emléklapnak a felnagyított mását, amely a Hölgyfutár mellékleteként sokakhoz eljutott 1859-ben. (E litográfia előképe akár Ingres: Homérosz apoteózisa című 1827-ben készült festménye is lehetett, ahol a trónuson ülő nagy alkotót körülveszik a művelődéstörténet vele kapcsolatba hozható alakjai, s fejére a Géniusz helyezi az örök dicsőség koszorúját.) „E jelenet valóban megható volt. Ugyanis az összes színi személyzet - férfiak és nők, díszes magyar öltözetben, félkört képezve és kezeikkel ünnepelt költőnk arcképére mutatnak - tizenkét géniusznak öltözött ártatlan kislány fogta közt a fényözönben úszó és virágokkal ékesített állványt, kiknek egyike - ünnepélyes csend között - babérkoszorút tartott az unokák üdvéért küzdő nagy férfi képe fölött. A képállvány fokozatain pedig Kazinczy egyes munkái díszkötésben, papír tekercsek és íróeszközök, költői rendetlenséggel elhelyezve és repkénnyel körül fonva valának láthatók, meg annyi bizonyítványa a rendező urak finom műízlésének." A pesti ünnepségen a „színpadon felállított babérkoszorús Kazinczy-szobrot állta körül a nemzetiesen öltözött összes személyzet. Aradon az ünnepélyt Kazinczy Ferenc dicsőítése koronázta, Fehérváron Garay János A költő apotheózisa című költeményt szavalták el.13 E vallási elemekkel tarkított túlvilági halhatatlanságot előlegző képi, retorikai megfogalmazás a század végéig többször, több formában visszatért, bár kevésbé színházi bemutatókhoz kötve. Petőfi apoteózisa Az önkényuralom időszakában a nemzeti ellenállás által felerősödött Ka- zinczy-kultusz méreteiben, megnyilvánulási formáiban elmarad az 1880-as évektől kiteljesedő, a politikai kiegyezés által legalizált Petőfi-kultusztól. E két korszakot összeköti azonban az Új nemzedék című 1862-ben megjelent lap címoldalának metszete, amely az említett Plachy Ferenc-féle Kazinczy litográfiát rajzolja át Petőfire, a hős két oldalára a költészet és festészet múzsáját állítva. E rendkívül korai, a kortársak által ismert előkép alapján készülő Petőfi-áb- rázolás véleményünk szerint egy közérthető metafora, Petőfi apoteózisa. Petőfi sorstragédiája, mártíruma, prófétai jövendölései alakját különösen alkalmassá teszik a szentté avatás misztériumának végletekig való fokozására. Az alábbiakban az önkényuralom időszakában, majd a dualizmus idején készült, rendkívüli népszerűségre szert tett képzőművészeti alkotások bemutatásával kívánjuk érzékeltetni, hogy a kultikus nyelvhasználathoz hasonlóan a képzőművészet nyelvezete is a transzcendens, vallási ábrázolások eszközkészletéből merít, ha a költő isteni mivoltát kívánja hangsúlyozni. Egy sziklás, elhagyatott táj magaslatán - már a keresztény ikonográfiában előzetesen megformált, pietákra emlékeztető kompozíciós elrendezésben - hanyatlik el Petőfi élettelen teste Lotz Károly-Marastoni József litográfiáján. A keresztről levett, holt Krisztus ábrázolásaira emlékeztető főalak Petőfi vonásait viseli arcán, a mellette őrködő Géniusz-angyal törött lanttal, babérággal a 38
