Kalla Zsuzsa (szerk.): Az irodalom ünnepei. Kultusztörténeti tanulmányok - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 9. (Budapest, 2000)
I. Az irodalom ünneplése - Flood, John: A Német-Római Birodalom koszorús költői
„Az idő és a körülmények megértek arra, hogy e magasztos, ünnepi szertartásra sort kerítsek. Következésképp a kegyes emlékezetű Miksa császár akarata szerint átnyújtom önnek ezt az aranygyűrűt és ez ünnepélyes szertartás alkalmával emlékeztetem arra, soha ne tévessze szem elől, hogy a jó költő az emberi tudás teljességéről kell számot adjon birodalmát át kell fognia. Másodszor, ön elé helyezem ezt a nyitott könyvet, hogy emlékezetébe idézzem: minden idejét a nyelvek és művészetek tanulmányozására, és a jó írók műveinek olvasására kell fordítania, a legkitűnőbbeket pedig híven utánozza. Továbbá a történeti és költészeti művekre, melyek minden másnál hathatósabban mozdítják elő az igaz erkölcs fejlődését, úgy kell tekintenie, mint tükörbe. Óva intem, őrizze meg tisztelettudó viselkedését, mely már eddig is kegyünkbe ajánlotta és tartózkodjék a Poeticus furortól, mert vannak emberek, kik kiváló költőnek tartják magukat, pedig nem azok, sőt egyáltalán nem is nevezhetők költőnek ...; bárgyú mulattatok vagy részeges disznók módjára meggyalázzák a költészetet. Az igazi költői furor a szív hevületéből fakad, hasonlatosan ama szenvedélyhez, mellyel a fiatalemberek heviil- nek ifjú hölgyek iránt. A költészet azonban nem csupán szorgos tanulás gyümölcse, de a szellem rugalmasságából és a szív melegségéből fakad. Költőnek születni kell, nem lehet azzá válni; felettébb ritka a csillagok és eme égi adomány kedvező környülállása, hacsak Mars és a vele összefüggő csillagképek nem előnyösen helyezkednek el; így van ez a matematikusokkal és más, finomabb mesterségek művelőivel is. Példák seregével és hathatós érvekkel bizonyíthatnám ezt. De most visszatérek hozzád, Eckhardt, hogy végre fejedre illesszem e babérkoszorút, melyet Miksa császár rendelt e célra, s ezennel felszólítalak, foglalkozz halhatatlanságra méltó tárgyakkal. Végül pedig Békecsókot ajánlok neked, mellyel kötelességeddé teszem, hogy mindig az összhang és a hűség őre légy. Amint vétek viszályt szítani, mások békességét feldúlni, vénasszonyhoz illőnek vélem, az igazság és a kegyesség törvényei súlyos csorbításának, ha akárkifiától sértést eltűrünk; ezért hát utasítalak, védd magadat ezek ellen igaz eszközökkel. Végezetül a legdicsőségesebb Ferdinánd császár nevében, engedelmével és általa felhatalmazva, továbbá Csehország királya, Miksa egyetértésével a koszorús költői címmel ruházlak fel, s e kijelentést az Atya, Fiú és a Szentlélek alkotta oszthatatlan Szentháromság nevében teszem. Felruházlak mindazon adományokkal és kiváltságokkal, mely e költőket megilleti; megadom neked a jogot, hogy itt és bárhol másutt a római birodalomban tiszteletreméltó és kifogásba nem ütköző témákról előadásokat tarthass. S hogy megértsd, miképp vélekedem én a költészetről, neked és az itt egybegyűlteknek elszavalom egy rövid elégiámat a költők szigetéről."32 E magasztos szónoklat után következik egy, Fabricius költői képességeit bizonyító, klasszikus utalásokkal telitűzdelt vers. Majd a Poeta laureatus Eckhard szavalja el egyik versét, melyben Istent dicsőíti és könyörög hozzá, hogy védelmezze a múzsákat. A jelenlévők közül többen is verseikkel jelentkeznek, melyekben gratulációjukat fejezik ki Eckhardnak abból az alkalomból, hogy ugyanazt a költői babérkoszorút nyerte el, melyet egykor Conrad Celtis viselt. Egy másik szavaló köszönetét mond Istennek és esdekelve kéri, törje meg a törökök hatalmát és segítse győzelemre Ferdinánd császárt, míg egy harmadik elismerését fejezi ki a múzsáknak, amiért a török zsarnokság elől menekülve itt, Germániában telepedtek le. Az utolsó költemény, melynek szerzője Julius Paulus, visszhangzó dialógus formában íródott: Philarctus elmélkedik benne a részegségről, a hírnév hajhászásáról, a hiúságról, Thalia pedig visszhang formában válaszol neki. E verset valószínűleg az ünnepélyes ceremóniát követő fogadáson adhatták elő, melyet az új koszorús költő tiszteletére rendeztek. Néhány héttel később, 1558 szeptember 15-án hasonló ünnepség keretében, Miksa (a későbbi II. Miksa császár) és Károly hercegek jelenlétében hármas 27
