Kalla Zsuzsa (szerk.): Az irodalom ünnepei. Kultusztörténeti tanulmányok - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 9. (Budapest, 2000)

VI. Ünnepi alkalmak - alkalmi ünnepek - Kovács Ida: Vendégkönyvek faggatása. Irodalmi vitorlázások, avagy írószalon Balatonfüreden

nak híre egyre terjedt: eljöttek irodalmi szakkörök, népművészeti körök, iskolai osztályok, sőt, nyugdíjas klubok is. Egy ízben (egészen pontosan: 1978. június 21-én) a révfülöpi nyári irodalmi olvasótábor nem kevesebb, mint harminc úttörője tette tiszteletét, s látogatásuk végén engedélyt kértek, s kaptak, hogy felvegyék a Lipták Gábor Irodalmi Olvasótábor nevet.5

Lám, nem könnyű egy nyitott irodalmi szalon gazdájának a sorsa! Feltételez, sőt, megkíván egy olyan attitűdöt, amely derűsen és elfogadóan, előítéletektől mentesen s mindenek előtt egyfajta egészséges életörömtől átitatva tekint környezetére, s célként az értékek mentését jelöli meg. Életfelfogását fejtegetve jegyzi meg Lipták Nyitott kapu című visszaemlékezés-kötetében: „Ez indít arra, hogy megpróbáljuk összegyűjteni a szellemi kincseket, s megőrizzük a megőrizni valót emberben, tárgyban, s a fiatalokban a lelkesedést minden szép után."6 Másutt pedig: „ ..mert minden gyűjtést az emberi élet egyik legszebb tevékenységének tartok: az ember kurta létének határai közé zárva is tartós célokra tör. Ha az örökkévalóság szemszögéből nézzük a gyűjtést, éppen olyan hiú és felesleges, mint minden véges emberi törekvés. Mégis hősies küzdelem ez a maradandóságért. Az egyszeri lét átmentésének igyekezete: győzelem a múlandóság felett. Hiú igyekezet, mégis tiszteletreméltó. Az teszi nemessé, hogy reménytelen."7

Keresztury Irodalmi est Füreden című versikéjét, a már említett, legendás Lipták-vendégkönyvek egyikének lapjain olvashatjuk. A keményborítós nagyalakú füzet a házigazdák 1. számú vendégkönyve, amelyet további kilenc követett az évek folyamán. A vendégkönyv ötlete, amelynek közvetlen előképe feltehetőleg Babits Mihály esztergomi házának vendégfala lehetett, évekkel később Déry Tibornak is megtetszett. Déry Tamáshegyi, 1966-tól 1979-ig vezetett vendégkönyve megtekinthető a szomszédos kiállítóteremben.8 Botka Ferenc Emlékház vagy archívum című, a tamáshegyi ház kapcsán írott tanulmányában, amely napokon belül napvilágot lát legutóbbi konferenciánk kultusz-kötetében, említést tesz erről a becses Déry-relikviáról. Karinthy Ferencet is a Babits verandafal ihlethette meg: ő 1962-ben vásárolt leányfalusi házának két ajtaját szánta a hozzá látogatók aláírásaira.9 Apropó látogatók. Itt jegyzem meg, hogy Lipták Gábor szenvedélyes amatőrfényképész is volt, lankadatlan buzgalommal fényképezte vendégeit, s maga laborálta a képeket. Fotóival ellátta az egész baráti társaságot. Képeinek minősége vetekedett hírhedtté vált zöld kan- csós borának minőségével, s ezzel nem kevés élcelődésre adott okot. Bernáth Aurél és Borsos Miklós kikezdhetetlen esztétikai érzéke nem hagyhatta szó nélkül a fotóművészeti alkotások minőségét. „Kedves Helfgott Fotográfus Úr! - kezdi levelét Bernáth, természetesen Liptáknak címezve. - Megkaptam Pestre küldött 5 darab ezüstnitrátoldattal bekent zselatinlemezeken, fény segítségével elért camera obscura szerkezettel pattintott, majd papírra kopírozott és fürdetett, szárított (más néven fotó) készítményeit. Amikor ezekért hálámat akarom itt leróni, pedagógiai rohamaim ellenállhatatlan löketei folyamanyaképpen hadd ejtsek pár szót készítményei minőségéről, gondolván, hogy az alulírottak mind az ön irodalmi, társadalmi-szervezői, víkendmesteri, antológiaszerkesztői, mind Balaton-történészi stb. stb. működését kedvezően befolyásolják. Már legutóbbi ottlétemkor fel akartam hívni szíves figyelmét az alábbiakra, annál is inkább, mert az akkor bemutatott hatalmas művét: Bernáth Aurél szalmakalapban - az idő rövidsége miatt nem kísértem azokkal a mélyen- szántó kritikai megjegyzésekkel, amelyek pedagógiai indulatból fakadnak, és amelyekről már az imént szóltam. [...] Közben On elküldte nekem öt újabb kí278