Kalla Zsuzsa (szerk.): Az irodalom ünnepei. Kultusztörténeti tanulmányok - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 9. (Budapest, 2000)
VI. Ünnepi alkalmak - alkalmi ünnepek - Karafiáth Judit: Szürrealista ünnepek
ons) a zarándokutakra emlékeztetnek, vagy még inkább a Szent Grál keresésére, azzal a különbséggel, hogy a szürrealistáknál a Szent Grál és a természetfeletti helyett a szokatlan, a gondviselés helyett pedig a véletlen áll. A csodálatos úgy árad szét a hétköznapiság felett, hogy nincs szüksége istenre vagy dogmára. „Lehetséges, hogy az élet arra vár, hogy mint megfejtsék, mint egy titkos írást10" - írja Breton a Nádjában. Aragon regényében, A párizsi parasztban a fedett vásárlóutca, a Passage de l'Opéra és egy párizsi park, a Buttes-Chaumont valóságos szent terek, olyan labirintusok, melyekben a legnevetségesebb tárgy is költői jellé válik. így a cilinderekből, kirakatokból, kirakati babákból, vagy benzinkutakból egy modern mitológia áll össze. Aragon regénye ezt a modern mitológiát akarja feltárni és bemutatni. Végül lássuk a szürrealisták életvitelének negyedik jellegzetességét, a játékos tevékenységet. A játékok nem versenyek, mint a pünkösdi királyságért való lovagolás Jókainál, hanem a fantáziát megmozgató, s a véletlen szerepét érvényre juttató közös szórakozások. Huizinga szerint, akire Breton hivatkozik is, a játék szabad tevékenység, mely időben és térben véges, bizonytalan, minthogy végeredménye sohasem látható előre, improduktív (a gazdasági rentabilitás szempontjából), de vannak szabályai, fegyelmezettséget követel, méghozzá többet, mint sok más intézményes vagy hivatalos tevékenység. A játék összeköti a valóst és a képzeletbelit. A játékos úgy tesz, mintha.... A szürrealisták játszanak, méghozzá nagyon is komolyan veszik a játékot. Nem tesznek különbséget a között, amit mások komolynak tartanak és amit nem tartanak komolynak (a vallás tekintetében például maximálisan tiszteletlenek). A szürrealista játékok, melyek nagy része a nyelvvel folytatott játék, a legtöbbször a pszichoanalízis gyakorlatából ismert szabad szó - illetve képasszociációkon alapulnak. A játék révén is az a cél érvényesül, melyet Breton az első Szürrealista kiáltványban fogalmazott meg: a szürrealizmus „a léleknek olyan zavartalan önműködése, melynek célja szóban, írásban vagy bármi más módon kifejezni a gondolkodás valódi működését. Tollbamondott gondolat, függetlenül az értelem bármiféle ellenőrzésétől, s minden esztétikai vagy erkölcsi törekvéstől.11" A játéknak, éppúgy, mint az ünnepi tevékenységeknek általában, az a funkciója, hogy megerősítse a csoport tagjai közötti szálakat azáltal, hogy ki-ki ráismerhet arra, mennyire szorosan kapcsolódnak saját vágyai és álmai a többiekéhez. A játék tehát szórakozás, kísérleti technika a tudattalan feltárására, és főként kollektív tevékenység, mely a csoport egységét bizonyítja és erősíti. A legismertebb játék a pompás hidla, mely a gyerekek összehajtogatott, egymásnak továbbadott papírjára, a szekreterre „Nem látom (a nőt) az erdőben". René Magritte fotomontázsa Alexandre, Aragon, Breton, Bunuel, Caupenne, Dali, Éluard, Ernst, Fourrier, Goesmans, Magritte, Nougé, Sadoul, Tanguy, Thirion, Valentin. Megjelent a La Révolution surréaliste 12. számában (1929. december 15.) 272
