Kalla Zsuzsa (szerk.): Az irodalom ünnepei. Kultusztörténeti tanulmányok - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 9. (Budapest, 2000)
VI. Ünnepi alkalmak - alkalmi ünnepek - Karafiáth Judit: Szürrealista ünnepek
emlékeztet. Ha rajz, más rajzolja a fejet, más a nyakat, más a törzset és így tovább. Az írásbeli játéknál egy-egy szót ír le mindenki, úgy, hogy nem látja az előző játékos által írt szót. A pompás hulla megissza az új bort: ebből a mondatból ered a játék elnevezése. Az olykor igen frappánsra sikeredett mondatok és rajzok mellett számos olyan játékuk is volt a szürrealistáknak, melyek kérdezz-felelek formában tudakolták a játékosok véleményét különböző kérdésekről. Sokat szokták idézni a Littérature 1921 márciusi számában megjelent körkérdést: ki milyen értékrendet állít fel a múlt (és a jelen) szerzői között: a cél, mint mondják, nem sorrendbe állítani (classer), hanem lefokozni (déclasser). Az osztályzatokat mínusz 25 és plusz 20 között lehetett adni: a mínusz 25 természetesen a legnagyobb utálatot, a nulla a tökéletes közönyt, a plusz 20 pedig a feltétel nélküli lelkesedést jelentette. így például Baudelaire pontszámai: Aragon 17, Breton 18, Eluard 12, Soupault 12, Tzara mínusz 25. Hegel pontjai: Aragon 10, Breton 15, Éluard 6, Tzara mínusz 25. Lenin: Aragon 13, Breton 12, Eluard mínusz 25, Soupault mínusz 25, Tzara mínusz 2. A híres Barrés-perben - 1921-ben, még félig-meddig dadaista korukban - bírósági tárgyalást játszottak el a legnagyobb komolysággal, melyben a neves nacionalista írót pellengérre állították. De voltak más játékok is, például ki mit vagy kit szeret a legjobban a párizsi kertek, az uralkodók, mozdulatok vagy éppen szeretkezési formák közül. A játékot nem hagyták abba a későbbiekben sem. A megszállt Franciaországból elmenekülőben, miközben Marseille-ben a hajóra vártak, a hagyományos marseille-i tarot kártya lapjait rajzolták át a számukra jelentős alakok, mint például Sade, Lautréamont, Éreud és mások képével. 1954-ben azt firtatták, ki milyen állat lenne: például Baudelaire Breton szerint hiúz, Rimbaud Péret szerint fekete párduc lenne. E látszólag gyermeki játékok mögött nem nehéz az asszociációkon keresztül érvényesülő tudattalan szerepét felfedezni. Előadásomban felvillantottam a szürrealisták ellenünnepeit és ünnepi hétköznapjait. Talán sikerült rámutatnom, hogy a szürrealizmust, bár szembeszegül a társadalmi renddel és a művészeti hagyományokkal (ellenünnepek), alapvetően mégsem annyira az értékek tagadása, mint az új értékek kutatása, a rimbaud-i igazi élet keresése jellemzi (ünnepi életmód). A szürrealizmus második kiáltványában Breton meg is jelöli azt az ideális állapotot, mely az ellentétek fölött és azokat egységbe vonva ezt az igazi életet jelenti: „Minden arra enged következtetni, hogy van a szellemnek egy pontja, ahol az életet és a halált, a valót és a képzeletbelit, a múltat és a jövőt, a kimondhatót és a kimondhatatlant, a magasztost és az alantast többé már nem ellentétesen észleljük. Nos, hiába is keresnénk a szürrealista tevékenységnek más indítékot, mint e pont meghatározásának a reményét.12" „Pompás hulla" (cadavre exquis). André Breton, Yves Tanguy, Marcel Duhamel és Max Morise rajza, 1926 körül 273
