Kalla Zsuzsa (szerk.): Az irodalom ünnepei. Kultusztörténeti tanulmányok - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 9. (Budapest, 2000)

I. Az irodalom ünneplése - Flood, John: A Német-Római Birodalom koszorús költői

In nigra perpetui mittendos Tartara fati Nos timor admoneat, numquam mortalibus istac Constrictos videas animos in crimina ferri,

Intendens, licet usque malum draco membra resolvaT,

Perfidus exhaurit matris qui viscera nostraE.

Enses effodiens sic undique bella parentuR.

Vexati te iam cessent dominante periclA Imperii, invictum tolletur ad aethera nomeN.

Turgentes Venetos igitur tuque omine, lumeN,

Attere felici, Gallorum ac pectore toto Motus Helveticae composce et turbida plebis.

„Király, kinek jó csillagok adták a Miksa nevet,

S akit egyenesen az égből küldtek a halandóknak,

Olympia mennydörgő istenének, az igazságosnak és részrehajlás nélkülinek [Zeusz - a ford.] tisztelője,

Te, jogot szerető, úgy kormányozd Krisztus kereszt-jogarával a nyáját,

Vigyázó szellem, hogy a tiszta égből lebukott nép

Végül megszentelve az örökkévalóság élettel teli birodalmába jusson,

őrizd a rád bízott juhaklot, nehogy farkas törjön rá.

Az igazságosságot, mely itthagyván e földet, az égiekhez távozott,

Nekünk, akik az Ausztriai ház pásztorának gondoskodását élvezzük, hozd vissza.

Az istenek bús arccal gyászolják Itália felségsértő falainak legyőzetését,

És mostanra már Észak-Itália ormai nyögik a Sisaktollas francia oly hiábavaló csatáit.

Megdicsőíted őseidet, ha te, ó, tisztelendő hatalom,

Megütközöl a törökök hadaival, és az ellenséges tábort Keresztény fegyverekkel legyőzöd, és Marsot,

A Város zsarnokát is elűzöd, ha elűzöd a keserves, zajos háborút.

Verd a hitetlen török rosszra készülő, hitszegó' csapatait,

És pusztítsd el Maumetnek [Mohamed - a ford.] roppant szellemét, szörnyű démonával, Aki esztelen dühvei szít háborúkat a németek s hadaik ellen,

Elveszejteni készülvén a kereszténységet; vágyik rá Gesef[l] vezír, hogy sztiixi erejű árként

Elpusztítson minket, és gyehennára küldje az istenfélő királyokat.

Jaj, szerencsétlen emberek, akiket ha a vallásos félelem még

Az örök sors ítélőszéke előtt intene, hogy a fekete Tartaroszba kerülünk,

Meglátnád, hogy e halandók korlátolt lelke sosem jutna ama bűnök útjára,

— Kifeszülve, habár a rosszra, kinyúlna a kígyó,

A hitetlen, aki a mi anyánk zsigereit szipolyozza.

Előássa a kardokat: mindenünnen háború születik majd így.

Hogy te vagy uralkodója, immár távozni fognak a sokat sanyargatott birodalomtól A veszedelmek, az égig emelkedik győzhetetlen neved.

A háborgó velenceieket tehát, te, Fényességes,

Lohaszd le szerencsésen, és zabolázd meg teljes erőddel A franciák mozgolódásait és Svájc népének zavargásait.

A sorok első szavai a következő hatsoros versszakot adják ki:

Rex Verus Cultor Iuris Mens Vivida Serva IusTiTiAM Nobis Victa Impia Culmina Tolles

25