Kalla Zsuzsa (szerk.): Az irodalom ünnepei. Kultusztörténeti tanulmányok - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 9. (Budapest, 2000)

I. Az irodalom ünneplése - Flood, John: A Német-Római Birodalom koszorús költői

cendi terén poeta doctus ként, az ember elnyerheti a laurea Apollinarist. Vincenz Lang ezt követő koszorúzási ünnepsége része a darabnak, így egyszerre fenn- költ esemény és színházi cselekmény. A kórus háladalt zeng a császárnak és emlékezteti a koszorús költőt, sose feledkezzen meg a kitüntető címről, melyet elnyert. A IV. felvonásban a hangnem fennköltből komikusra vált: a makacs öszvéren lovagló Silenus, törött korsót lóbálva, arra kéri a császárt, vendégelje meg a színészeket étellel és itallal. Rövid közjáték következik, miközben a játszók aranyserlegekből üdítőt fogyasztanak, harsona- és dobkíséret mellett lak- mároznak. Az V. felvonásban az egybegyűlt színészek háladalt énekelnek, melyet párversről párversre haladva Diana tanít be a kórusnak. A versben szerepel egy ésszerűtlen kívánság is - Ajándékozza meg Bianca Maria a császárt sok-sok gyermekkel, és adjon Ausztria földjének számos főherceget! -, ésszerűtlen azért, mert a császári pár már nyolc éve házas volt, s az orvosok már jó ideje meddőnek nyilvánították Biancát. Klasszikus utalásaival és dalbetéteivel (melyeknek fennmaradását köszönheti) a Ludus Dianae a barokk kori udvari ünnepségek előfutára. Bár az udvar szórakoztatására adták elő - Vincenz Lang játszotta Bacchust, maga Celtis valószínűleg Silvanust, míg a többi szerepet Dietrich Ulsenius (maga is koszorús költő és Nürnberg város orvosa), Joseph Grünpeck (szintén koszorús költő, és a császár tanácsadója), valamint Petrus Bonomus (az osztrák kancellária titkára) alakították -, Celtis kezdettől fogva kinyomtatásra szánta, hiszen csak olvasva lehet igazán értékelni a Silenus szájából elhangzó verssorok művészi tökélyét: a sorok első szavaiból Miksának a törökök feletti győzelméért fohászkodó ima áll össze, míg a sorok utolsó betűi összeolvasva - az akrosztichon mintájára - azt az óhajt fogalmazzák meg, hogy a császár hosszú életű legyen.

Rex cui Maximilianum praestant pia sidera nomeN,

Verus ab aethereo missus mortablibus orbE Cultor Olympiaci iustique aequique tonantis,

Iuris amator, oves Vhristi tau sceptra gubernem,

Mens vigil, ut caelo populus turbatus aperto Vivida ad aeterni tandem pius ora trahatuR,

Serva commissum tibi, ne lupus intret, ovilE.

Iustitiam superos obeuntem hoc orbe relicto Nobis, qui Austriaco fruimor pastore, remittas.

Victa di Ausoniae lugubri moenia vultu Impia luxerunt et adhuc Insubrica ploram Culmina cristati vanissima proelia Galli.

Tolles laude atavos, si tu, venerabile numeN,

Occurras Tureorum armis inimicaque castrA Teus Christicolum superes Martemque tyrannuM Urbis abegisti, dum tristia bella tumultv.

Tunde male infidi venientia perfida Turei Agmina et immanis nunc disiice daemonis illuD Maumet robustum pectus, qui bella furorE Suscitat insano Germana in corpora et armA Urbanos Christi cultus perdentia; gestiT Bellator, Stygio qui fretus robore, GeseF Perdere nos reges que pios mandare gehennaE.

Ritus, heu, miseros hominum, quos si ante tribunal

24