Kalla Zsuzsa (szerk.): Az irodalom ünnepei. Kultusztörténeti tanulmányok - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 9. (Budapest, 2000)

I. Az irodalom ünneplése - Flood, John: A Német-Római Birodalom koszorús költői

ugyanazokat az előjogokat és kiváltságokat volt jogosult élvezni, mint származásától függetlenül bármely más poeta laureati, mégpedig olyan értelemben, mintha e kitüntető címet egyenesen Miksa önnön kezéből vette volna át. Ezekre a koronázásokra teljes körű császári felhatalmazással került sor, de ezzel egyidejűleg az uralkodó fenntartotta magának a jogot, hogy saját választása szerint maga is költőket koronázzon. Aki ezen előírásokat megszegte, Miksa császár neheztelését vonta magára, és köteles volt 50 márkát fizetni színaranyban, melynek fele a császári kincstárat, másik fele a Költők és Matematikusok Kollégiumát illette meg.26 E rendelkezések követendő például szolgáltak más egyetemeknek, noha a Költők Kollégiumának intézménye továbbra is kizárólag bécsi jellegzetesség maradt.

A Kollégium 1502 február 1-jén, Celtis negyvenharmadik születésnapján, ünnepélyes külsőségek közepette alakult meg a bécsi cisztecita kolostorban. Minden jel arra vall, hogy az egyetlen, általuk ténylegesen megkoronázott költő Johann Stabius (megh. 1522) volt, aki 1502-ben nyerte el e címet. A testület működésének fénypontját Celtis Rhapsodia laudes et victoria de Boemannis című darabjának 1504 novemberében történt bemutatója jelentette; a mű Miksa császárnak a csehek felett 1504 szeptemberében, Wenzenbachban aratott győzelmét dicsőítette. A darab nyomtatott kiadásában, mely 1505-ben Augsburgban jelent meg, a Kollégium tagjai által írt versek is szerepelnek.

Celtis számtalan, ekkoriban született darabja közül legérdekesebb a Ludus Dianae (Diana játéka), melynek előadására Miksa császár, felesége, Bianca Maria és a Sforza-házból származó rokonaik jelenlétében Linzben került sor, 1501 március 1-jén. A mindössze kétszáz soros mű egy prológusból és öt felvonásból áll, s voltaképpen egy költőkoronázás ünnepélyes keretjátékaként született;27 a darab bizonyos mértékig feltehetőleg Jakob Wimpheling Stylphójának (1480) mintájára készült, melyet a heidelbergi egyetem diplomaosztó ünnepségére írt/8 Linzben ezúttal Celtis tanítványát, Vincenz Lángot (Vincentius Longinus Eleutherius) koronázták költővé. A Prológusban Mer- kurius, az istenek hírnöke bejelenti, hogy Diana kíséretével hamarosan megérkezik.

Az I. felvonásban Bacchus, Silvanus, Silenus, valamint nimfák, szatírok és faunok társaságában megjelenik a vadászat istennője, Diana.29 Lerója hódolatát Miksának, aki maga is híres vadász; a felvonás a császárt és feleségét dicsőítő négy részes dallal, valamint nimfák és faunok táncával ér véget. A II. felvonásban Silvanus rója le tiszteletét a császárnak, a III. felvonásban pedig Bacchuson a sor. Kezdetben meg se tud szólalni, de mikor mindenki várakozásteljesen néz rá, hirtelen térdre esik és esedezve fordul a császárhoz, kérve, adja át a költői koszorút. Az erény és a tudás révén, az ars bene vivendi és az ars bene di23

Hans Burgkmair fametszete Conrad Celtis egyik darabjához, melyet a Collegium Poetarum adott elő 1506-ban Becsben