Kalla Zsuzsa (szerk.): Az irodalom ünnepei. Kultusztörténeti tanulmányok - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 9. (Budapest, 2000)
IV. Ünnepi hagyományok születése - Keresztesné Várhelyi Ilona: Egy kultusz metamorfózisai. A kultuszképződés modellje a debreceni Csokonai-kultusz fejlődésében
mindvégig Csokonai ajándékának ismerték15, amit Lilla hosszú élete végéig viselt. Csokonaiéval együtt tehát Lilla kultuszának ápolása is megvalósulni látszott Debrecenben. A Csokonai Kör erre vonatkozó ígéretének hatására a gyűrűt az örökösök16 még 1897-ben a Körnek ajándékozták. A kultusz-képzéshez elengedhetetlen külsőségek nem hiányozhattak tehát. Nemzeti ereklyének kijáró ünnepélyességgel történt meg a gyűrű fogadása Debrecenben. A pályaudvaron a város reprezentatív ötösfogata várta a Tata tóvárosból érkező ereklyét és ajándékozóit. Nemes ünneplésük és a sajtó felfokozott figyelme kifejezte azt az erkölcsi elismerést, amire a család vágyott és rászolgált, s ez aztán a további ajándékozó kedvhez mások számára is jó lélektani alapot teremtett.17 A kiállítás munkálatai - Komlóssy Arthur szellemi irányítása mellett - még azzal a szándékkal indultak, hogy nem a relikviákra kerül a hangsúly, hanem a költői munkásság megismertetésére. Csáthy Ferenc így ír erről: „Lassanként kezdettek a fogalmak ébredezni itt Debrecenben, sőt a Kisfaludy-társaság február 12-ki közgyűlése alkalmával még a fővárosi írói köröket is felvilágosítani kellett, hogy ez nem csupán flóta, hajfürt és Lilla gyűrűjének kiállítása akar lenni; - mert ezeket, mint becses relikviákat természetes, hogy igyekeztünk szintén összeszedni és kiállítani, de ezek, minthogy Csokonai 31 évesen - tehát fiatal korában halt el, részint mert szegény ördög volt - magukban oly kevés anyagot nyújtanának egy kiállításhoz, hogy azokkal kiállítást rendezni - még legszűkebb körben sem lett volna érdemes. Annál nagyobb mértéket öltöttek azonban az ő lángelméjének termékei..."18 Az a törekvés, hogy ne a külsődleges jegyek és a legendák képezzék a Csoko- nai-kultusz tartalmát, a Csokonai Kör egész tevékenységén végigvonul. Az „egyház" funkciójú szervezet „ideológiát" alkot. A Csokonai-kultusz teoretikus közelítésmódjával találkozunk az 1902. évi főtitkári jelentésben: „A Csokonai-kultusznak nem elég csupán az ereklyék gyűjtésére, az emlékek ébrentartására és az ünneplések külső formáira szorítkozni. E kultusznak - különösen a most érintett nevezetes évforduló alkalmából - belső, termékeny és megtermékenyítő munkában, a Csokonai életével és műveivel foglalkozó, önálló, teljes, irodalmi beccsel bíró emlékműben19 kellene testet öltenie."20 Árulkodó azonban a Kör történetírójának, Asztalos Dezsőnek az 1902-1903. év eseményei kapcsán tett említése, hogy Géresi Kálmán elnök szerint „itt az ideje, hogy Csokonai tisztes néphagyományait a fővárosi sajtó s a könnyebb fajta irodalmi termékek árasztotta felületességgel, idegenszerűséggel, léhasággal és frivolsággal szembehelyezze."21 Ebben a megjegyzésben ott lappang a féltékenység: nehogy Csokonai debreceniségén csorba essék. A „tisztes néphagyományok" kifejezés valószínűleg éppen a népies Csokonai-képet jelenti. E pillanatokban szakrali- zált kultusz profán „egyházának" ideológiája „dogmává" merevedik. A kiállítást a kereskedelmi akadémia Piac utcai palotájának emeleti dísztermében rendezték meg, amely akkoriban a legreprezentatívabb helyiség volt a városban. Mindössze 10 napig volt látható, 1905 május 21. és 31-e között.22 A kultuszképződést és az erkölcsi érték tudatát erősítette az a tény is, hogy a terem őrzését 48-49-es egyenruhás veterán honvédek biztosították. A kultusz metamorfózisa A kiállítás természeténél fogva vizuálisan hat, ezt hangsúlyozták a külsődleges körülmények. Ezáltal a rendezők szándékával ellentétben a művek gondolati és esztétikai értékei elsikkadtak, miközben a költő személyiségének nimbusza tovább növekedett. A szakrális tartalmak elvilágiasodtak, azaz szekularizálod tak. 192
