Kalla Zsuzsa (szerk.): Az irodalom ünnepei. Kultusztörténeti tanulmányok - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 9. (Budapest, 2000)
IV. Ünnepi hagyományok születése - Keresztesné Várhelyi Ilona: Egy kultusz metamorfózisai. A kultuszképződés modellje a debreceni Csokonai-kultusz fejlődésében
Csokonai halálának centenáriuma összességében új lendületet adott a kultusznak. Átmenetileg, az ünnepségek műsorainak köszönhetően, a művek is több figyelmet kaptak, de a kezdődő 20. századi korszellemre nyitott, ügyes üzleti érzékű mesterek felismerték a kultuszban rejlő anyagi haszon lehetőségét is. Megjelentek a debreceni piacon a Csokonait ábrázoló mézeskalácsok, cserépedények, egyéb használati tárgyak és csecsebecsék. A szellemi szekular- izálódás ezekben - mint profán „kegytárgyakban" - objektiválódik, s ez az újabb alakváltás tovább popularizálja a kultuszt. E tárgyak tulajdonképpen a kor giccsei. Rajtuk díszítőelemmé vált valami, ami vizuálisan nem ragadható meg. Érdemes mégis megvizsgálnunk milyen képek, ábrázolások kerültek ezekre a tárgyakra, s mi ennek az oka. A másodlagos kultusz tárgyai Az említett populáris tárgyakon Csokonai elsődleges kultusztárgyainak ábrái jelentek meg: a síremlék, a szobor és az ekkoriban helyreállított és emléktáblával megjelölt Darabos utcai lakóház. Ez a díszbot még nem nevezhető populáris tárgynak. Kézi faragványról lévén szó, nagyon is egyedi darab, ám szemléletében jól tükröződik a debreceni identitás megjelenítésének fontossága. Izsó Miklós szobrát, Csokonai lakóházát és síremlékét mintázzák a faragványok. Még tipikusabb tárgyak a festett tányérok és cserépkulacsok, amelyeket leginkább Izsó Miklós szobrának képe díszít. Több színben és méretben készültek és maradtak fenn ilyen dísztárgyak. Kivitelük, színezésük, méretük, mázas vagy mázatlan voltuk bizonyos rétegigényekre enged következtetni. Az ábrázolásokban leginkább megjelenő objektum, a szobor, már a valóságban is romantikusan heroizálta Csokonai alakját, most pedig, díszítő funkcióba kerülve, a természetes kultusz közösségének parasztpolgári ízlésvilágát is kifejezésére juttatta. Más tárgyakkal is bizonyítani tudjuk, hogy főként az 1905-ös kiállítást követték azok a populáris kultusztárgyak, amelyek az említett városképi elemeket, tehát a házat, a síremléket és a szobrot ábrázolják. Egy különleges tárgyat szeretnék még bemutatni, amelyen az ábrázolás nem az előbb említett kultusztárgyakat reprodukálja, hanem egy Csokonai-portrét. Ez a tárgy egy mézeskalács-forma, még nem A debreceni Csokonai-kultusz a kiállítás recepciójából származik, hanem jellegzetes motívumai egy mint az évszámok is mutatják, Csokonai faragott boton 193
