Kalla Zsuzsa (szerk.): Az irodalom ünnepei. Kultusztörténeti tanulmányok - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 9. (Budapest, 2000)

I. Az irodalom ünneplése - Flood, John: A Német-Római Birodalom koszorús költői

1748-ban a göttingai rektorhelyettes császári palotagróf minőségében II. György, Anglia királya és hannoveri választófejedelem jelenlétében két költőt koronázott császári koszorús költővé: Johann Jakob Duscht (1725-1787) és egy Hornbostel nevű férfiút. E rendkívüli esemény úgyszólván jelképe a császár ií- letéktelenségének.

Mindez gyökeresen különbözik az Angliában bevett gyakorlattól, ahol a koszorús költői cím adományozása az uralkodónak mind a mai napig kizárólagos joga. Angliában, legalábbis John Dryden 1668-ban történt megkoronázásától napjainkig e címet egy időben mindig csak egyvalaki viselheti. E megszorítás nagy mértékben elősegítette, hogy néhány jelentős költő is betöltse e hivatalt: közülük Drydenen kívül megemlítendő Ben Jonson, William Wordsworth, Alfred Tennyson, Robert Bridges, Cecil Day Lewis, John Betjeman és Ted Hughes.16 Érdekes, hogy a legutóbbi kinevezés - Andrew Motioné 1999- ben - új korszakot nyitott a koszorús költőség történetében: a cím viselője ezentúl rendszeres fizetségben részesül és nem élete végéig, hanem tíz évig tölti be e hivatalt.

A császári koszorús költői cím (Kaiserlich gekrönter Dichter, Poeta Laureatus Caesareus) - legalábbis kezdetben - valóban nagy kitüntetésnek számított: rangban a doktori fokozattal volt egyenértékű és viselőjét feljogosította arra, hogy bármely egyetemen előadást tartson - ami minden nehézség nélkül megoldható volt egy olyan korban, amikor a latin volt a tudósok nemzetközi lingua francaja. A latin, mint közvetítőnyelv, valójában biztosította azt, hogy a költők a kellőképp művelt körökben Európa-szerte értő közönségre leljenek. így itáliai költők látogatnak Angliába, angolok Lengyel- és Csehországba, míg német költők szinte mindenütt megfordulnak. Az 1480-as években Francesco Cinzio Benincasa itáliai koszorús költő Mátyás király szolgálatában található, a cseh Elias Corvinus (1537-1602) pedig, akit 1558-ban Bécsben koronáztak költővé, hosszabb időt töltött Batthyány Boldizsár (1535-1590) magyar főúr németújvári (Güssing) udvarában.

Jakob Locher Philomusus mint Poeta laureatus a múzsák körében, Q. Horatius Flaccus Opera című művének előadásán (Strasbourg, 1497)

18