Kalla Zsuzsa (szerk.): Az irodalom ünnepei. Kultusztörténeti tanulmányok - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 9. (Budapest, 2000)
IV. Ünnepi hagyományok születése - Hász-Fehér Katalin: A keszthelyi Helikon-ünnepség a XIX. század elején
tit, édes rokonit meglátogatván, örömöt adgyon, és viszont vegyen... De kibukik a' lesből egy tőrviselő, és a' recensiónak párkánnyá alatt megtámadgya, szurdallya, megmartzongja a' fáradót, nem a' józan recensiónak igaz fegyverével, hanem a pasquilusnak tatár ostorával..."4' Felmerül gondolatmenetében a jellembeli állandóság és a változó esztétikai nézetek összeférhetetlenségének szempontja is. Kazinczyt azzal vádolja, hogy önmagához sem következetes, hogy nézetei az idők során változtak, s ez az asszonyos forgandóság ellenkezik a magyar karakter természetével. Másutt belső nemzeti ügynek mondja a kritikát, s Kazinczy külföldön közölt recenzióival, miközben „Magyar meztelenségeket" mutat ki a Németnek, a nemzet tekintélyét ássa alá.48 A civitas litterarum eszméje és a keszthelyi Helikon Mindezek a vádak 1817 körül sűrűsödnek, amikor Asbóth János javaslatára megszületik a keszthelyi Helikon megrendezésének az ötlete, mégpedig annak a mitológiai topográfiának a szcenikus kivitelezéseként, amelynek metaforizádójáért Kazinczy irodalmi csatáit vívta.49 Kazinczy a bejelentett ünnepléssorozatot, melyről Berzsenyi 1817. január 13-án tudósítja először, helyi jelentőségűnek gondolja, s Festetich meghívó leveléből, melyet Berzsenyi másolatban megküld neki, leginkább az a kitétel sérti, hogy a keszthelyi gróf „Somogyi Kazinczynak" nevezi Berzsenyit, Széphalom irodalmi központját lokális keretek közé szorítva vissza. Mindenesetre felkészül arra az eshetőségre, ha netán ő is meghívót kapna, de arra is számít, hogy esetleg kimarad a meghívottak közül. „Sohasem fogok a magyar Helikonon megjelenni - írja Rumy Károly Gyögynek január 28-án - sohasem fogom az ezüstérem kegyeit keresni (itt nyilván Ferenc császár születésnapjának a megünneplésére gondol, mert a Helikoni ünnepeknek ez volt az egyik célja), de nem szívesen halnék meg úgy, hogy nem láttam a keszthelyi Apollót". 0 Időközben Pálóczi Horváth Adám levelét is megkapja, akinek tudósításából és az ünnepségre való készülődéséből kiderül számára, hogy nem csak az ezüstéremnek való hízelkedést, hanem a résztvevők irodalmi ízlésvilágát tekintve sem illene oda közéjük. Ugyanakkor nem is kap meghívót. E két dologra hivatkozik Berzsenyinél február 12-én, a Helikoni ünnepek napján írt levelében, látszólag indulatmentesen: „Te tehát ma Keszthelyit vagy az istenek asztalánál, quos inter recumbens purpureo bibis ore nectar. Élj szerencséddel, kedves barátom! én oda nem mehetek, nem csak mert meg nem hivattatám, hanem azért is, mert oda nem illek. Köszönöm a levél közlését. Már hallottam valamit a Helikonról, de ennyit felőle nem tudtam."51 Kazinczy számára csak a februári ün- Kininger: Festetics György, litográfia, népségek beszámolóiból derül ki, hogy a Petőfi Irodalmi Múzeum 183