Kalla Zsuzsa (szerk.): Az irodalom ünnepei. Kultusztörténeti tanulmányok - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 9. (Budapest, 2000)

IV. Ünnepi hagyományok születése - Hász-Fehér Katalin: A keszthelyi Helikon-ünnepség a XIX. század elején

Magyar Parnassus, magyar Hélikonok A felvilágosodás előtti magyar irodalomban a két motívum jelentése szű- kebb területekre korlátozódott, mint az európai színtéren. A 17. század költőinél általában a versszerzés gesztusának allegorikus részletezésére szol­gált, mint Kovács Györgynek a „Vezéréről" írt 1663-as énekében: „Parnassus hegyein mulató múzáknak/ Szünnyön trombitája szép zengő nimphaknak..."13 Másutt alkalmi versekben, főként az iskolás költészet keretein belül találkozhatni az egyik vagy a másik helyszínnel. Elemeik gyakran keverednek egymással, jelen­tésbeli differenciálódás nem érzékelhető közöttük. Érdekes példája ennek két névnapi köszöntő 1689-ből és 1693-ból. Ujfalusi Kata unokaöccsei egy képze­letbeli, vándordiákéhoz hasonló kalandos utat írnak le, melyen végighaladtak versük megírása közben, fel a Parnasszusra. A fiktív útirajz a névnapi üdvöz­let szcenikai keretét termeti meg: felgyalogol a két unokaöcs a Pindus erős bás­tyájára, megtekintik Castalius kútját!!], és rátalálnak a Pegazusra, majd kocsi­val indulnak tovább, míg Genius pártfogásba nem veszi, és el nem viszi őket a Parnasszusra Apollóhoz. A helyszínre érkezvén azonban átváltanak a keresz­tény mitológiára, és isteni áldást kérnek az ünnepeltre.14 Solymosi Nagy Mihálynak, a nagyszebeni magyar iskola praeceptorának alkalmi verseiben, ugyancsak a 17. század végén, váltakozva fordul elő a Heli­kon és a Parnasszus. Az egyik iskolai examenre írt versében például a diáko­kat nevezi a „Parnassus hegyén lakó nevendékeny múzák"-nak,15 másutt vi­szont a Pegasus-hegyre, vagyis a Helikonra buzdítja a magyar iskolákat.16 A két helyszín elemei Gyöngyösinél is keverednek. A Marssal Társalkodó Murányi Venus elején a Pegazus-forrást a Parnasszusra teszi: "Musám, Pamassusbúl ki régen távoztál,/ S Pegasus forrástól messzére szakattál...", majd ugyanígy em­líti a kettőt együtt a második részben: „Te is azért Musám, serkenj-fel ezekkel,/ Indúllj Parnassusban az szép nap-kelettel./ Pegasus Kuttyábul mosdgyál fris vizekkel,/ S láss kezdett munkádnak nem álmos szemekkel."17 A mitográfiai elemek pontatlanságát itt nem elsősorban tájékozatlansággal kell talán magyarázni, mint annak lehetőségét Horváth Iván a Pallas és a Mi­nerva szétválasztása esetében egyes szerzőknél feltételezi,18 hiszen Gyöngyösi a Porábul meg-éledett Phoenix Ajánláséban hivatkozik Ovidiusra, innen pedig pontosan tudhatta, hogy a Lóforrás a Helikonon, s nem a Parnasszuson talál­ható.19 Az Ovidius-kultusz Gyöngyösi korában egyébként is elterjedt, mint ar­ra (többek között) Balassi pásztorjátékának kapcsán hivatkozni szoktak, vagy ahogyan azt Szörényi László a latin nyelvű eposzokat vizsgálva bizonyítja.20 A keveredés a két motívumkor alkalmazási módjából és a korabeli irodalom­szemléletből eredeztethető: elemeik azért váltak felcserélhetővé, mert mind­kettő egy adott, konkrét mű megírásához szükséges ihletforrás emblémájaként, szcenikus részletezése ellenére is csupán mitológiai kereteként, nem pedig egy autonóm irodalmi élet, vagy elméletileg kidolgozott költészetfogalom metafo­rikus megjelenítéseként működött. A költészet képzeletbeli országa egy ilyen allegorizáló mitográfián belül a költóW független világként létezik, ahová csak időszakosan, egy-egy mű megírásának idejére juthat be, vagy ahonnan szintén alkalomszerűen látogatják meg őt az ihletadó múzsák.21 „Hozzatok Múzák vi­rágot,/ Zöld borostyán s mirtus ágot,/ Hélikonnak szép hegyéről,/ A Poéták erdejéről,/ Hogy fejének tiszteletre/ Küldjem ezt emlékezetre/ Éljen, éljen tisztelettel meg tetézve Gyöngyösi" - ünnepli például a költőelődöt Földi Já­nos.22 Barcsay Ábrahám szintén a múzsák látogatását várja egyik Orczyhoz 177

Next

/
Thumbnails
Contents