Kalla Zsuzsa (szerk.): Az irodalom ünnepei. Kultusztörténeti tanulmányok - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 9. (Budapest, 2000)

II. Ünnep és nyelv - Porkoláb Tibor: „Üdvözletekből font fényes koszorú". A magasztalás toposzai a Lévay-emlékkönyvben

kig hangzó éljenzés zúgott föl a lelkes ifjúság soraiból.6 Az ünnepelt és kísérete valóságos diadalmenetben7 haladt a szálló kapujáig, ahol „fehérruhás, szelíd arcú leányok állottak, s midőn az ősz költő odaérkezett, virágokat hintettek

elébe".8

Az ünnepségen negyvennégy intézmény és egyesület képviseltette magát.9 A sajtótudósítások szerint a zsúfolásig telt díszterem „káprázatosán szép" látványt nyújtott: „előkelő, ragyogóan szép hölgyek és feketeruhás urak lenn a teremben és fent a karzatokon körül. A szemekből a lelkesedés tüze sugárzott, az arcokra piros rózsákat festett az ünnep magasztos hangulata".10 A pódium közepén állt Lévay (a miskolci nőegyletek által) virágokkal díszített karosszéke, és a pódium is „tele volt koszorúkkal és virággal, amit az ünnepély alkalmából Lévay tisztelői küldtek".11 Amikor az ünnepelt belépett, percekig tartó taps és éljenzés fogadta, majd az „egyesült miskolczi dalárdák" elénekelték a Himnuszt. Az ülést Beöthy Zsolt nyitotta meg. „Költői hasonlatokban gazdag, magas szárnyalású"12 beszédében arra hívta fel a figyelmet, hogy a „Kisfaludy- Társaságnak közel nyolcvan éves történetében ez az első eset, hogy hivatalos székhelyén, az ország fővárosán kívül tartja ülését".13 Az ünnepséget a hivatalos megemlékezések rangjára emelte, hogy nemcsak pályatársai, barátai és tisztelői köszöntötték a költőt, hanem „Ő Felsége a magyar király" is módot talált arra, hogy nagyrabecsülésének jelét adja, valamint „Borsod vármegye közgyűlése" és „Miskolc város közönsége" is kifejezésre juttatta hódolatát. (Az uralLévay díszdoktori oklevele

120