Kalla Zsuzsa (szerk.): Az irodalom ünnepei. Kultusztörténeti tanulmányok - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 9. (Budapest, 2000)

II. Ünnep és nyelv - Porkoláb Tibor: „Üdvözletekből font fényes koszorú". A magasztalás toposzai a Lévay-emlékkönyvben

kodó által adományozott kitüntetést - Zichy János vallás- és közoktatásügyi miniszter levelével14 együtt - Vay Elemér főispán nyújtotta át az ünnepeknek, Szentpáli István polgármester Miskolc törvényhatósági város „remekbe kötött" díszpolgári oklevelét adta át,15 Tarnay Gyula alispán Borsodmegye törvényhatóságának üdvözletét tolmácsolta.16) Csorba György igazgató a ref. főgimnázium17 elöljáróságának, tanári karának és tanuló ifjúságának tiszteletét fejezte ki, Balogh Bertalan, a Borsod-Miskolczi Közművelődési és Múzeum-Egyesület osztályelnöke pedig „az országnak valamennyi kultúrái egyesülete" nevében köszöntötte a költőt. Az üdvözlő beszédek elhangzása után az ünnepelt emelkedett szólásra, és „meghatottan" köszönetét mondott „az ünnepélyes megemlékezésért".18 (Különös, hogy a Lévay-nap krónikáját és a jubileumhoz kapcsolódó dokumentumokat közreadó Lévay Emlékkönyv - a sajtótudósításokkal ellentétben - meg sem említi azt a jelenetet, amikor „özv. báji Pa- tay Gyuláné a miskolczi református női filléregylet küldöttségét vezette Lévay József elé, s átnyújtá neki a filléregylet hölgyei által készíttetett ezüst koszorút".19) A köszöntések után Beöthy Zsolt megnyitotta a Kisfaludy Társaság ünnepi felolvasóülését. Először Kozma Andor szavalta el A Bükkben című „bájos" Lévay-versét, majd Pékár Gyula olvasott fel egy hosszabb regényrészletet, ezt Jakab Ödön Lévay Józsefhez írt rímes-ritmikus sorai, Négyesy László Tompa-tanulmánya, Hegedűs István „mély értelmű költeménye" és Gárdonyi Géza „meséje" követték. Az ülést a jubiláns zárta Hármas emlék című versének felolvasásával. Az „egyesült dalárdák" elénekelték a Szózatot, „és azután következett az ünnepségnek intimebb fele, a diszebéd, melyen a vendégek mind és a város szine-java vett részt".20

A Korona szálló nagytermében rendezett 200 terítékes díszebédre ugyancsak alaposan felkészültek a szervezők. Még arra is figyeltek, hogy a helyi sajtóban felhívást tegyenek közzé: „Kívánatos, hogy a diszebéden a miskolczi hölgyek is nagy számmal vegyenek részt, miután eddig még nem jelentkeztek, megtörténhetik, hogy idegenből érkezett hölgyek jelen lesznek és helybeliek nem".21 A „magyaros" ebédet Lévay „kedves eledeleiből" állították össze, egy teríték „italokkal és zenével" nyolc koronába került. A pohárköszöntők sorozata már a leves elfogyasztása előtt megkezdődött. A Kisfaludy Társaság és a Magyar Tudományos Akadémia köszöntőjét Rákosi Jenő mondta el, majd Beöthy Zsolt, Szentpáli István, Alexander Bernát, Tarnay Gyula, Hid végi Benő tósztjai következtek. A beszédek után Ábrányi Emil és „Miskolc igrice", Sassy Csaba olvasta fel alkalmi költeményét. Az ebéd végén az ünnepelt vette kezébe a poharat: „Ötven év emléke s a mai szép nap lélekemelő hatása ösztönöz: újra meg újra kifejezni köszönetemet a Kisfaludy-Társaság minden egyes tagja iránt, hogy életem alkonyára ezt a gyönyörű esthajnalt varázsolták. [...] Köszönetemet a Közművelődési Egyesület fáradhatatlan buzgalmú elnökének, Balogh Bertalannak, aki ünnepélyünk tapintatos és sikeres rendezésével érdemeit gyarapította. Poharat emelek mindnyájunk jólétéért, de mindenek fölött [...] azért, aki ma az én ősz fejemre ékesen szóló ajkával a legszebb hervadhatatlan koszorút fűzte, - Társaságunk elnöke, Beöthy Zsolt sokáig éljen".22 A sajtótudósítások szerint „az ünnepelt poétikus szavait áhítattal hallgatták végig", majd „megindító és szép jelenet" következett: „a mikor Lévay befejezte toaszt- ját, Beöthy Zsolt szive mélyéig meghatva felállott és megindultan Lévay felé fordult. Egy pillanatig végtelen szeretettel nézte a nagyszerű öreget, majd két karjával átölelte és megcsókolta a száján. A közönség körében sok ember szemében megcsillant a könny". Ekkor Radics Lajos és zenekara odavonult Léva121