Kalla Zsuzsa (szerk.): Az irodalom ünnepei. Kultusztörténeti tanulmányok - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 9. (Budapest, 2000)

II. Ünnep és nyelv - Porkoláb Tibor: „Üdvözletekből font fényes koszorú". A magasztalás toposzai a Lévay-emlékkönyvben

Porkoláb Tibor

„ÜDVÖZLETEKBŐL FONT FÉNYES KOSZORÚ" AZ 1911. ÉVI LÉVAY-JUBILEUM RITUÁLÉJA ÉS RETORIKÁJA

A költő apotheozisa

1911. november 19-én Miskolcon nagyszabású ünnepséget rendeztek „Lé- vay József Kisfaludy-társasági tagságának ötvenedik évfordulója alkalmából".1 Az ünnepi program már a Lévay-nap előestéjén megkezdődött (a miskolci színházban - „a nagy és impozáns irodalmi ünnepség előjátékaként" - díszelőadást rendeztek a költő tiszteletére2), de a jubiláris ünnepély fő attrakciója a Kisfaludy Társaság díszközgyűlése és felolvasóülése volt. A város zászlódíszben várta a nevezetes napot. A reggeli gyorssal érkező „grand litterátoro- kat"3 - Vay Elemér főispán és Nagy Ferenc polgármester vezetésével - népes küldöttség várta a pályaudvaron. A vendégeket a polgármester köszöntötte,4 majd az írók és kísérőik hosszú kocsisorban vonultak végig a városon az ünnepségnek helyet adó Korona Szállóig. Tizenegy óra után Beöthy Zsolt vezetésével küldöttség ment az ünnepeltért, aki „virágos kis otthonában a könnyekig meghatódottan fogadta a küldöttséget".5 A Hunyadi utcai Lévay-háztól a Koronáig diákok álltak díszsorfalat, és amikor az ősz poéta kilépett a kapun, egeA díszmenet (Jelfy Gyula felvétele)

119