Cséve Anna szerk.: Nemzeti romantika és európai identitás. Tanulmányok a romantikáról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 8. Budapest, 1999)

SZEGEDY-MASZÁK MIHÁLY: Romantika, biedermeier és realizmus

lege mindazonáltal nyilvánvalóvá lesz, mihelyt tágabb összefüggésbe helyezzük a költeményt. Ezúttal is lehet a társművészetekre hivatkozni. 1838-ban Barabás két vízfestményt is készített az alföldről, s ugyanebből az évből származik a Pusztai táj című olajkép (melynek a pécsi Janus Pannonius Múzeum a lelőhelye). A vízfestmények egyikének címe a tér- s időbeli vonatkozást még zeneivel is egyesíti (Alföldi róna, esti hangulat). Mindezek az alkotások könnyen értelmezhetők a romantika megszelídítésének a jegyében, hiszen a magasztos táj ellenképét próbálják megteremtem. Olyan szakaszt képviselnek a romantika történetében, mely eltávolodás Caspar David Friedrich vagy Vörösmarty világától, az apokalipszisnek s az epifániának olyan jelképeitől, amelyeket Wordsworth The Prelude néven ismert önéletrajzi költeményének az Alpokat megjelenítő hatodik könyve - mind az 1805-6-ban keletkezett, mind az 1850-ben közreadott változatban - a következő szavakkal idéz föl: „Characters of the great Apocalypse, The types and symbols of Eternity, Of first, and last, and midst, and without end." A biedermeier jellegzetes megnyivánulásai annyiban visszatérést jelenthetnek a fölvilágosodás szelleméhez, hogy újra érvényt próbálnak szerezni a művészet közlő (kommunikatív) szerepkörének. Ma úgy láthatjuk, e kibékítés (kompromisszum) érvénye a tizenkilencedik század utolsó évtizedeiben vált kétségessé, amikor a romantika ismét fölértékelődött, a realizmus viszont egyre sebezhetőbbnek bizonyult, mert a tudományos igényű ábrázolásnak és a társadalmi haladás szolgálatának igénye a művészet önállóságát veszélyeztette. „Nincs már többé élvezhető (delightful) realizmus? Néha attól félek, hogy nincs" - írta 1877ben Henry James.

41 Mallarmé, később pedig Proust a romantikus zenéhez, George Hölderlinhez fordult ösztönzésért, Maeterlinck romantika s szimbolizmus folytonosságát állította A szegények kincse (1896) című kötet Novalisról szóló fejezetében, Y eats pedig Blake és Shelley örökségéhez tért vissza. 41 Henry JAMES, 77ze Painter's Eye - Notes and Essays on the Pictorial Arts, London, Rupert Hart-Davis, 1956, 141.