Cséve Anna szerk.: Nemzeti romantika és európai identitás. Tanulmányok a romantikáról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 8. Budapest, 1999)
SZEGEDY-MASZÁK MIHÁLY: Romantika, biedermeier és realizmus
Szimbólum és allegória keítőségének meghatározásánál nem kevesebb körültekintést igényel a szerves és szervetlen ellentétének a jellemzése. Jellemző, hogy az előbb említett előadói örökségnek legnagyobb képviselője, Wilhelm Furtwängler következetesen a német romantikusok felfogását követve, az élő szervezetre jellemző valamivé válás, fokozatos kibontakozás eszményére hivatkozott saját értelmezéseinek igazolására, miközben a szervetlenséget gépiességgel, 17 technikai fölkészültséggel s tudással, 18 értelmes kiagyaltsággal, 19 megszerkesztettél (das Konstruierte), 20 kidolgozottal, összeállítottal, 21 stilizálással és elrendezéssel (Arrangement) 22 állította szembe. Az elutasított jellegzetességek általában az avantgárdé sajátosságaival hozhatók összefüggésbe, sőt némelyikük érvényességét némely szerzők már a tizenkilencedik század második felétől számítják. A szerves természettel szembeállított művészi világ valóban ellenhatást is jelenthet a romantikához képest Baudelaire Párizsi álom című, 1860-ban, föltehetően kábítószer hatása alatt írt költeményében, de kissé túlzás ebből a „természetidegenség"-ből „a természet esztétikai átértékeléséit hozó paradigmaváltásra következtetni, 23 hiszen e költeménynek még sok köze van az emberrel szemben ellenséges természet fennköltségének romantikus rémlátomásaihoz. Az eddig számbavett hangsúlyváltásokon kívül másokra is lehet hivatkoznunk a romantika jellemzésekor, ám ezek is óvatos értelmezést igényelnek. A romantikus művész már nem hűbérurat szolgál s nem csupán művelt és pallérozott (civilizált) mesterember. A szakmai tudás és a hivatásszerűség helyét bizonyos mértékig a lángelmére jellemző küldetés, elhivatottság, sőt megszállottság foglalja el. A korábbi időszakoktól örökölt intézmények veszítenek a hitelükből s az iskolákat mozgalmak váltják föl. Megrendelő s művész viszonyának átalakulása 17 W. FURTWÄNGLER, Gespräche über Musik, Zürich, Atlantis, 1958, 31.; UŐ, Ton und Won = Aufsätze und Vorträge 1918 bis 1954, Wiesbaden, F. A. Brockhaus, 1966, 36. és Uö,: Aufzeichnungen 1924-1954. Wiesbaden, F. A. Brockhaus, 1980,331. 18 Lásd FURTWÄNGLER, f. «?., 1980,23 19 Lásd FURTWÄNGLER, i. m., 1958,40. 20 W. FURTWÄNGLER, Vermächtnis - Nachgelassene Schriften, Wiesbaden, F. A. Brockhaus, 1956, 38. 21 W. FURTWÄNGLER, Briefe, Wiesbaden, F. A. Brockhaus, 1965, 198. 22 Lásd FURTWÄNGLER, /. m., 1980, 14. 23 Lásd JAUß, Studien..., 18. és JAUß, Ästhetische. ., 858.
