Cséve Anna szerk.: Nemzeti romantika és európai identitás. Tanulmányok a romantikáról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 8. Budapest, 1999)

RATZKY RITA: Az Apostol

szándékát: a nyomor és az erény összekapcsolása. (Egyébiránt ez is bibliai eredetű.) Ez a szimplifikáció gondolatilag az 1846-os Petőfinek felel meg (Teleky Sándorhoz, A hóhér kötele). A nyomor ábrázolása részleteiben kimunkált: a Dickensen és Eugenie Sue-n iskolázott epikusjói sikerült rajza.

20 De, és ez nincs az elődöknél, érezzük a kísérletező narrátor távolságtartó attitűdjét a modelltől. Az epikus részletezéshez Petőfinek általában nincs türelme, itt is csak néhány énekig terjed a türelem.

21 Egy szociológus készít itt kömyezetrajzot, amelyben a szereplők is szinte a tárgyi világhoz tartoznak. A narrátor tónusa nem érzéketlen, de a kívülállóé, mintha dobmientumfilmet készítene.

22 AII. énekben megszólalnak a szereplők, a nyelv, amin beszélnek nem a mindennapi életé, hanem irodalmi, patetikus.

23 Nincs a szereplőknek neve, itt még Szilveszternek sincs, csak majd az előtörténetben kap ő egyedül nevet az egész elbeszélő költeményben. Itt beszél először az istenhez, a nyelv, amin megszólal, bibliai példázatos nyelv. Az apostoli feladathoz illő, szónoki: retorikailag fel van építve, a gondolatok láncszemként kapcsolódnak össze. A férfiú önmagát jellemzi: a díj nélkül, isten dicsőségére, embertársai hasznáért munkálkodó kiválasztott áll előttünk. Jutalmát nem azoktól kapja, akikért küzd. A jutalom az eredmény lesz: embertársai szabadsága. A IV. énekben a narrátor is bemutatja a nagyszerű férfit, hangja elmozdul a szenvtelen tónusból, felteszi a bibliai kérdéseket, amelyek főképpen Krisztus csodatételei után szoktak elhangzani: „Ki vagy, csodálatos teremtmény, / Ki vagy te, férfiú?", majd később: „Ki vagy? Kitői van származásod?". Az emberek is éppen úgy ítélik meg a narrátor interpretációja szerint a férfit, mint Krisztust: „Az embereknek egy része szent apostolnak nevez, / A másik része pedig / Szentségtelen gonosztevőnek." (IV. ének 21-24.) A narrátor hangja újra a mesélői tónusba helyezkedik, és előadja az előtörténetet. A narrátor szövege váltakozik a szereplők párbeszédeivel és monológjaival. Az ő szövege mérsékli a szereplők emelkedett dikcióját. A szereplők szövege nem 20 A szakirodalomban Horváth János, Illyés Gyula, Tamás Anna említi többek közt e két nevet. 21 Az epikus Petőfiről lásd MARTINK.0 András számos megfigyelésében máig érvényes munkáját A prózaíró Petőfi és a magyar prózastílus fejlődése című könyvet. Bp., 1965. ~

2 Vannak erre utalások Veres András jegyzeteiben is. 23 Lásd KASSA, i. m., 188.